Interjú

Mint látjátok, Emi készített velem egy intejút, amit szeretnék veletek megosztani :)

~A blogod alapja a kémkedés. Honnan jött ez az ötlet?

  Még nyáron volt egy furcsa álmom, amiben a barátom kém volt és elfelejtett engem, nekem, pedig emlékeztetnem kellett őt arról, hogy ki is vagyok számára, mert ha nem sikerült 3 napon belül belém szeretnie meghalok. Hát ez így még nem nagyon hasonlít az első évad alaptörténetére, de ez az aprócska állom folyamatosan a fejemben volt én, pedig alakítgattam rajta. Szereplőket adtam hozzá és más tulajdonságokat, míg végül az egész át nem alakult olyanná, ami tetszett, a kémek, pedig mindig is vonzottak. Kiskoromban imádtam a totally spies-t és egy részét sem hagytam ki, sőt gyakran játszottam hasonlót a barbikkal, majd a mesék után a filmeket néztem meg, ahogy nőttem fel.

~Mikor kezdted el az írást?

  A legelső történetemet kiskoromba írtam, amivel 3./2. helyezést értem el, de konkrétan egy történetet írni, csak 2012. novemberében kezdtem.

~Úgy láttam, hogy ez az első blogod. Mi vett rá, hogy megoszd a nagyvilággal az írásodat?

  Le szerettem volna valahova írni és tetszett, hogy a blogot, úgy alakítod kinézetileg, ahogy akarom, oldalra

be tudom tenni a szereplőket és képeket is oda linkelek, ahova csak szeretnék. Persze ez még nem ok arra, hogy blogba írjam, mert máshol is meg tudom oldani, de kíváncsi voltam, hogy mások mit szólnának hozzá, és a tanácsaikra, hogy miben változtassak és hogy. Szerettem volna másoknak is írni, nemcsak magamnak.

~Már igen régen írod ezt a sztorit és ez az idő alatt össze is gyűltek az olvasók. Milyen érzés, amikor elolvasod egy-egy rész után a kommenteket?

  Rettenetesen felemelő. Mikor elolvasom a hozzászólásokat nagyon boldog vagyok, hogy valakiknek tényleg tetszik és várják a következő részt. Örülök, hogy sikerül valami olyat csinálnom, ami tetszik az embereknek és, amit én is élvezek. Számomra nagyon fontos az olvasók véleménye, így amikor azt látom, hogy kedvelik, mindig boldogabb leszek, mert nem egyszer volt már az, hogy rosszkedvűen kezdtem el olvasni a kommenteket, majd hatalmas mosolyt csaltak a számra.

~Gondolkoztál már azon, hogy belekezdesz egy újabb történetbe? Ha írnál, akkor milyen stílusú lenne?

  Eszembe jutott már, de nagyon sokra nem mentem vele. Még nagyon nincsen elképzelésem, hogy milyen más történetet írnék, de szerintem törekednék arra, hogy egyedi legyen és ne sablonos.

~Honnan jön az ihlet? Mit csinálsz, ha éppen nem tudod, hogy írd tovább?
   Általában, csak képzelődök, de amikor megakadok, akkor elkezdek képeket nézni és idézeteket olvasni, a legtöbbször viszont a legjobb barátnőmmel beszélek, aki mindig segít

~Gondolkoztál már valaha azon, hogy abbahagyd az írást? Ha igen mi volt az oka?

  Nem, még nem fordult meg a fejembe. Inkább csak arra gondoltam, hogy nem folytatom tovább a Date with a spy-t (befejeződött az első évad), de más történetet írtam volna, ám kommentbe kérték, hogy ne hagyjam abba, ezért kitaláltam, illetve segítettek kitalálni a második évad történetét.

~Előre tervezted az egész történet menetét vagy csak spontán ötletekre alapozod az egészet? 

  A legtöbbször spontán írom, de azért a fejembe mindig vannak egy-egy jelenet, ami alapján írom, vagy úgy kell megírnom, hogy bele bírjam építeni.

~Gondolod, hogy lesz harmadik évadja is a sztoridnak?

  Nem hiszek benne. Szerintem befejezem a második évadod és egy új történetbe kezdek majd, de ez még odébb van.

~Van olyan karakter, amit magadról mintáztál, vagy esetleg bele tudod képzelni magad a helyébe valamilyen szinten?

  Semelyik karaktert nem mintázok magamról. Inkább szétszórva beléjük építem a tulajdonságaimat és a körülöttem lévő emberekét, bár egy karakter van, akit szinte teljesen mintázok valakiről. Szerintem Zack szerepébe tudom beleélni magam, bár itt sem teljesen és egy-egy jelenetnél Kat helyzetébe, ami mostanában egyre többször előfordul. 

~ A körülötted élők tudnak a blogodról vagy arról, hogy írsz? Ha igen van olyan személy, aki ellenzi, vagy esetleg támogatja az írást?

Az összes körülöttem lévő ember tud arról, hogy írok, és eddig senki nem ellenezte. Volt egyszer egy olyan megszólalás, hogy: „Jaj, már te is? „–de nem vettem magamra, mert inkább támogatnak, mint például a szüleim is. Anyunak például rendszeresen dicsekszem a látogatóimmal (napi és összes) és néha mikor nagyon megörülök egy kommentnek és látom, hogy van egy kis ideje, felolvasom neki. Ő ilyenkor mindig megdicsér és büszke rám.

II.23.rész

Sziasztok! Köszönöm szépen az összes előző kommentet és meghoztam a  részt, ami rettenetesen hosszú lett.. gondoltam rá , hogy ketté szedem, de mégse így lett. Szerintem ebben megtaláljátok a választ, kíváncsi vagyok a reakciótokra. :)  Ami viszont kérdőjeles az a kövi rész.. fogalmam sincs mikorra tudom majd hozni, remélem minél hamarabb. Jó olvasást! ♥

Nem akartam belenyugodni a helyzetbe, nem hiszem, hogy csak megjátszotta magát. Mivel már sötétedett ezért lefürödtem , majd a szobámba érve az ablakhoz sétáltam. Óvatosan elhúztam a függönyt és átpillantottam. Ő pont odakapta a fejét és egyenesen rám nézett. Megrázta a fejét és szánalmasan, lesajnálóan  pillantott rám. Vissza rántottam a  függönyt , ami elrejtett engem. Nem akartam semmit érezni, mert fájt minden. Régebben nem hittem , hogy ennyit szenvednék egy fiú miatt . Akkoriban segítettek felállni , vagy ha nem sikerült, csak mélyen elrejtettem azt a részem és érzelem mentesen tudtam akármit csinálni, pont mint egy robot. Hol van az a lány, mert most szükségem lenne rá...

Azt hiszem már nem bírok olyan lenni mint régen és valakivel meg szerettem volna osztani a fájdalmam. Kimondani magamból az összes dolgot , amit akarok.

A telefonomban kikerestem Naomi nevét , majd mikor nem vette fel, csak akkor jutott eszembe, hogy elkobozták tőle. Zack-et hívtam fel, aki három csöngés után válaszolt.

-Szia , Naomi ott van? -szóltam bele halkan, hogy ne hallja a hangom remegését, de talán a gombóctól nem is tudtam volna hangosabban beszélni. 

-Hellóka.. ö nincs, hacsak nem meglepiből beosont meglátogatni. Miért eltűnt? -kérdezte és az utolsó szónál egy kisebb aggódással mondta.

-Nem, csak beszélni szerettem volna vele..de köszi akkor..-mondtam és elköszöntem, azonban elkezdte beledarálni , hogy várjak , így nem nyomtam ki.

-Történt valami? -tért a lényegre.

-Nem. Semmi.

-Nem bízol bennem?-szomorodott el a  hangja.

-De..csak.. ez nem olyan , amit veled beszélnék meg. -mondtam, de nem akartam megbántani. Látszólag nem is vette magára.

-Nyugodtan elmondhatod én meghallgatlak, de mivel nem szeretnél VELEM erről beszélni gondolom az idióta barátomról lehet szó. Szóval ki vele mit csinált? -mondta és szemem előtt beugrott a kép, ahogy szépen dobott. Elsírtam magam és leejtettem a telefont, de magamra szóltam. Egy mély lélegzetet vettem és letöröltem a könnyeim.

-Hahó itt vagy? - szólt csendesen , lágyan vonalba.

-Itt.Bocs.-mondtam

-Megbántott?-kérdezte, de nem válaszoltam

-Az isten szerelmére mit tett? Komolyan mondom átmegyek és kiverem abból az idiótából  a választ ha nem szólalsz meg.

-De hisz legjobb barátok vagytok.. pontosan tudnod kéne mit tett. Vagy épp miért állt velem egyáltalán szóba..

-Mi van? Bocs, de nem vágom..

-Dobott... szakított... csak kihasznált. Tisztán szemembe mondta, hogy nem akar engem. Nem vagyok neki elég jó. -keltem ki magamból és mindent rázúdítottam. A válasz csak csend volt.

-Ez hülyeség..-szólalt meg.

-De még mennyire, hogy az.

-Figyelj, nem tudom mi a fene ütött belé, de kitudakolom, jó? Holnap beszélünk. Próbálj meg nyugodtan aludni. -nyugtatott és megszakította  vonalat.

Aaron szemszöge:

Miután eltelt pár óra és gondoltam, hogy már elaludhatott kimásztam az ablakon, azonban nem álltam meg itt , hanem a tetőre húzódzkodtam. Magammal vittem egy fegyvert, távcsőt , kólát és pokrócot. És mindezt miért? Csak azért, hogy figyelni tudjam. Nem mintha valami kukkoló lennék, dehogy is. Én csupán a körülötte lévő embereket vagy épp tájat nézem, nehogy most jusson eszébe a vad baromnak az alkuját felbontani .

1-2  nappal, talán tegnap este hazafelé sétáltam Loggantől. Pár hülye gyerek a kemény csávót akarta játszani és körbe álltak.

-Engedj!-szóltam nekik oda és farkas szemet néztem az egyikkel.

-Mert ha nem? Mi lesz? -kezdett közeledni. Behúztam neki egyet, amitől felhorzsolódott az öklöm. A bever arcú fiúnak vér csík szökött ki az orrán. Összeszorította arc izmait és a körülöttem lévőkből ketten lefogták a karomat két oldalról, egy másik pedig hasba térdelt.

A megütött srác közeledett felém  és az öklével a bordáim közé ütött. A fájdalom az egész testem végigjárta. Ledobtak a földre én , pedig összehúztam magam , majd felálltam , de túlságosan gyenge lettem 5-6 fiúval szembe, így hogy egyszerre támadnak.

-Amarre su ojo y tómelo en el coche.- mondta a fiú. A fejembe próbáltam megjegyezni a szavakat és lefordítani azt , de nem ment. Talán spanyol volt, de nem is kellett tudnom a jelentését, mert rájöttem mit mondott. A szememet egy kendő takarta el, majd belöktek valahova és ajtó csapódást hallottam.  Kocsiban lehetek, azért a kezemmel  a kilincset kerestem, de fájdalmas módon jöttem rá , hogy a csomagtartóban vagyok.

Nem tudom mennyi ideig lehettem itt , de a kocsi lassítani kezdett engem , pedig kirángattak. A fülemmel a zajokra figyeltem és a könyökömmel fejbe vágtam az egyik srácot, majd -e közben a másikat kigáncsoltam. Letéptem magamról a kendőt . A szemem nem bírta megszokni a hirtelen fényt, amit a lámpa adott , de máris két közeledő fiúval gyűlt meg a bajom. Az egyiket , aki  csata kiáltással rohamozott megrúgtam a gyengéd pontján, majd kikerültem a másikat és megragadtam visszakézből a karját. Egy erős mozdulattal átdobtam a hátamon, ami megfájdult , majd ő beverte a fejét és a szeme csukva maradt. Mivel nem láttam senki mást futni kezdtem az egyik irányba és eszembe se jutott hova lehetett a többi.

A lehető leggyorsabban haladtam előre , minél távolabb a gyártól. Kiabálásokat hallottam , ezért szaporázni kezdtem a  lépéseimet. Golyók pattantak el mellettem, majd ismét mély hang dübörgött (¡No lo destruya, brutos!) , ami után nem lőttek tovább.

"Végre"-gondoltam magamban, ám két ipse állt meg előttem, mögötte , pedig egy egész csoport és mindegyik fegyvert helyezett rám. A mellkasomra néztem amin vagy 20 piros pötty éktelenkedett.

-Nem kell kérni, megadom magam. Vége a fogócskának, győztetek.- emeltem fel a kezem és hátra néztem. Feltették egy új kendőt és befelé rángattak. Egy kapu recsegő hangját hallottam, majd bűz és klór keverék fogta meg az orrom. Egy székre löktek és a kezem hátra kötözték.

-Micsoda öröm..-hallottam egy mély öblös hangot. Letépte a kendőt én, pedig a szememmel a helyet térképeztem fel és a pasit, de csak a testét láttam, a fejét árnyék takarta.

-Mit akar?- mondtam és a hangomban egy csepp félelmet sem mutattam ki.

-Sok mindent.. De nem ez a helyes kérdés..

-Marry küldte?

-Dehogy is. Jaj, fiacskám. Azon a nőn kívül más bérgyilkosok is vannak.-hangján a szánalom tükröződött, majd folytatta is. -De elég. Én beszélek.

-Nem érdekelnek a feltételei se semmi. Kijutok innen és megbánja..mindent.

-Lassabban, mert szerintem nagyon is érdekelnek a feltételek, főleg ha Katerina Korin életéről van szó. -jelentette ki én, pedig felkaptam a fejem.

-Lám csak..  mégis felkeltettem a kíváncsiságod? Nem sokat szeretnék, csakhogy hagyd békén őt.

-Mi van? Én nem akarok neki semmi rosszat , és ki maga?

-Te nem, de mások igen. Többek közt én is, csak van egy kis bibi. Valakinek , pontosabban az apjának megígértem, hogy nem nyúlok egy újjal se a lányához. Csakhogy ez a fogadalom könnyedén felborulhat..-mondta és a hangján öröm hallatszott. -Én magam fogom megölni.-kezdte ,mire megrántottam a kezem és felugrottam, de a kötél meg se moccant.

-Vissza fiam!- mondta és lekevert egy pofont. -Egy feltétellel nem bántom. Megszerzel nekem egy nagyon fontos dolgot. Kell egy chip ., mégpedig Montreall-ból. És a másik.. hagyd békén a csajt. Megszerzed a chipet, és többé szóba se állsz vele én, pedig nem bántom, de ha valami balul sül el a szépséges feje föld alá kerül.Szóval benne vagy?

-Én nem ártok Katnek..

-Nem, valóban. Nem is ettől félek. Engem hidegen hagy a muchacha sorsa. Én tőled és a kis csapatodtól tartok. -mondta engem pedig belül egyfajta öröm járt árt, hogy félnek tőlünk.

-És mi köze ehhez  az , hogy Kat és én járunk?

-Sok.. de ez az én dolgom. Gondold át a dolgokat.-mondta és kiment . Én szabadulni próbáltam, de sehogy se sikerült. Felborítottam magam a székkel együtt és az ajtóhoz kúsztam, de a kilincset nem értem el. Éles tárgy után néztem a szobában, de az ablakon és egy két kavicson kívül semmit nem láttam. Percekig kínlódtam, de eljutottam az üveghez, amin rács ült. A hasam hangos korgásba kezdett, de nem érdekelt.Minden porcikám sajgott, de ezek csak külső fájdalmak. Megpróbáltam a gondolatomon kívül hagyni ezeket. Órák telhettek el így , mikor megjelent az ismerős férfi.

-Azt hiszem eleget gondolkodtál. A válaszod?-kérdezte , de én előre köptem, egyenesen a cipőjére.

-Engedjétek el...majd meggondolja magát.-szólt nevetve, engem , pedig eloldoztak. A lábaim el voltak zsibbadva , majdnem újra a földön kötöttem ki, mert a lábam képtelen volt megtartani a súlyomat, de nem adtam fel. Csak megborultam, de utána előre rontottam, ám mindhiába. Lefogtak és egy tűvel megböktek.Nem tudom, mit adhattak be, mert hirtelen sötétség lepett el, aztán az utcán keltem a semmi közepén. Altató volt..-morgolódtam magamban és egyenesen haladtam. Mikor házakat pillantottam meg a remény szikrája megdobbant bennem és új erőt adott, így elértem egy házig. Ott egy kedves nő ellátta a testemet ellepő sebet és ételt adott, majd  megengedte , hogy megmoshassak. Utánam érdeklődött, hogy mi történt velem, és ki vagyok, de mivel nem akartam semmi személyes információt megadni, ezért amnéziára hivatkoztam. A hölgytől már tudtam a pontos tartózkodási helyemet , így egy taxit rendelt nekem én, pedig haza jutottam.

Otthon sikerült úgy bejutnom, hogy senkinek nem tűnt fel, csak mikor lecsoszogtam a lépcsőn. És itt jött a szidás, hogy 1 teljes napig eltűntem és mégis merre lófráltam , de a meglepő az volt, hogy a szavak apa szájából hangzottak el.

-Elvitte a cica a nyelved?- kérdezte meg mert még mindig csöndben álltam. Egyszerűen nem tudtam mit mondhatnék.

-Aaron ez nem vicces!- mondta anya és a vállamnál megragadt és megfordított. A hirtelen fájdalomtól felszisszentettem és hegy lépést hátráltam. Apa dühös tekintete komollyá változott. Felém lépett és felhúzta a pólóm. Lepillantottam és a saját arcom is eltorzult a sok lila és szinte fekete folttól.

-Elraboltak..-böktem ki.  Ezek után mindene beavattam őket (kivéve a mi négyesünket és, hogy mi után kémkedünk) .

-Mi fogjuk hamarabb megtalálni azt a chipet.-mondta apa . -Nem tudjuk mi van rajta, de kiderítem. Kattnek, pedig védelmi rendszert építünk be. Pár diák mindig körülötte lesz, akik a mi emberünk és ott leszel neki te is , meg Zack.-nyugtatott meg. Felmentem a szobámba , majd Kat gondolatára lerohantam a lépcsőn. Boldogan öleltem volna a karomba, ám visszacsuktam az ajtót,mert nem voltam biztos benne, amit látok és félek, hogy elijeszteném. A két ház közt , egy postás sunnyogott. Folyamatosan jobbra és balra pislogott , majd a táskájából elővett valamit én, pedig piros pontot láttam meg, ami Kat ablakát vette célba. Ijedten megragadtam a konyhakést és kivágtam az ajtót. A férfi lábába céloztam meg mielőtt meghúzta volna a ravaszt ,eldobtam. Ő fájdalmasan kiáltott fel és elesett. Gyűlölettel nézett felém , majd rám emelte a pisztolyát, de ekkorra már mellette voltam és kikoboztam.

-Befelé!-utasítottam , majd átadtam apának. Nem teszem ennek ki..-gondoltam és ezúttal kisebb örömmel indultam el. Gyengéden borult a nyakamba , engem , pedig a bűntudat mardosott. Szakítottam vele és felajánlottam a barátságot, de miután kimondtam rájöttem, hogy hülye tett. Így nem fog tudni egy könnyen elfelejteni, gyűlölnie kell.

Motoszkálásra kaptam fel a fejem és rögtön a távcsőt ragadtam meg. Körbe néztem, de sehol egy árva lélek

sem volt. Órákat töltöttem itt, majd szépen elaludtam. Azt már megszoktam , hogy a tetőkön flangálók , hála a parkhournak, de arra nem gondoltam, hogy ott is alszok. Sőt a reggeli felkelés végkép nem volt az eszemben, így történt, hogy miután eléggé hűvös volt a levegő a takaróm után nyúlkáltam. Sehol sem találtam, így idegesen ültem fel, de a nagy lendület miatt  lefelé gurultam. Elkezdtem zuhanni, majd megkapaszkodtam egy kiálló vasban. Szemben anyu kikerekedett szemekkel nézett rám az ablakából a kezem, pedig feladta a szolgálatot és hangos csattanás közepette értem földet.

Hatalmas tapsot hallottam oldalról ezért megfordultam . Zack állt ott , majd legugolt mellém.

-Mégis mi a francot csináltál?-kérdezte lassan kimérve.

-Leestem.-néztem rá furcsán. Ő nemet ingatott a fejével, majd megszólalt.

-Nem úgy értem..-mondta, mire kezdtem sejteni a dolgot, de csak bent meséltem el . Fél órába telt mire elkészültem , így késve értünk be az első órára, majd jött a szünet. Beültem a szokásos helyemre, ám ő felém lépett.

-Beszélhetünk?- kérdezte meg, mögötte , pedig Naomi szúrósan nézett rám. Mintha szemmel megölne.

-Bocs, dolgom van.-mondtam

-Miért dobsz?-húzta fel a szemöldökét.

-Mert rád untam..már említettem. -mondtam belül, pedig ostromoltam magam. A szemében fájdalom csillogott, de csak mosolyogva a fejét rázta.

-Egy seggfej vagy.-köpte az arcomba és fa képnél hagyott. A lélegzetemre figyeltem és visszaültem a többiekhez. Természetese mi kerülünk témára, de nem figyeltem. Régen olyan könnyen ment. Egyik kapcsolatból ki a másikba be. Nem éreztem utánuk semmit , sőt nem is gondoltam rá. Most, pedig érzem, hogy valami nagyon fontosat vesztettem el, mert most igazán szerelmes vagyok.

A nap továbbá lustán telt. Az órákon aludtam és kerültem a sok pillantást. Zack a lányokkal lógott, így maradt a szokásos banda. Én is mosolyt erőltettem a számra , majd az egyik lány konkrétan az ölembe ült. A nevetésem alább hagyott és Natasára néztem. Mit keres ez itt?!

-Szia!-mondta és gy puszit adott  az ajkaimra, de én csak lefagyva ültem.

-Mi a francért vagy itt? -meredtem a szemébe

-Késve jelentkeztem. Az igazgató viszont ezek ellenére felvett. Tök jó , nem? Egy suliba járunk?-ujjongott.

-Igazad van, ez hiányzott még.-mondtam  és félre löktem.

-Héé.. a falon láttam egy plakátot. A végzősök bálja.. bár még mi nem vagyunk azok, de mindenki hivatalos rá. Van kedved velem jönni?

-Van a halálnak.-mondtam és arrébb mentem. Végzősök bálja? Gondolkodtam, mert én sehol se láttam, vagy hallottam róla. Tévedés, igaza volt. Majdnem minden falon ez a plakát lógott. Letéptem egyet és út közben olvasgattam, majd összegyűrtem és  egy csont nélküli kosárral a szemétbe hajítottam.Tovább indultam , de Kat és Naomi beszélgetésére a szekrény mellé húzódtam. Nem szép dolog hallgatózni, de a bál és Aaron szó miatt kénytelen voltam.

-Helló..-jött oda Zack, mire a mutató ujjamat a szám elé tettem, majd a fülemre mutattam és ki, így jeleztem, hogy maradjon csöndben , mert fontos kihallgatás folyik.

-Hapciznom kell!- szólt halkan, mire megforgattam a szemem és befogtam az orrát.

-Megfulladok!!- kezdett kiabálni és a kezemet levadászta.

-Bazd meg, ott a szád! - mondtam, de már mindegy is volt, ők elmentek. Betették a könyveket a szekrénybe és már itt se voltak.

-Amúgy ezt már egyszer kitárgyalták.. megbeszélték, hogy elmennek és kész. Ezen kívül semmi érdekfeszítőről nem volt szó , csak a cipőkről.

-Szóval bálozunk..-jelentettem ki

-El akarsz menni? Az iskola összes fiúja undorodik..még a végzősök is, pedig ez az övéké..

-Ja, de mivel mi ott leszünk, a többiek is kedvet kapnak. Hidd el, ott lesz az egész iskola. -veregettem meg a vállát és az előbbi dolgot nem egoistaságból mondom, de ahol mi ketten megjelenünk, oda jönnek a haverok, ahol , pedig a csapatunk ott van megy a hangulat és ez miatt mindenki jön.

*A Bál éjszakája*

-Pusztán miért is megyünk? - tolt ki a tükörből Zack a seggével és megigazította a nyakán lévő masnit.

-Röhejesen áll a szmoking.-fintorogtam a képemre.

-Szerintem olyan kémes.. és figyi milyen jó a seggem benne-fordult meg én, pedig a szememet forgatva arrább álltam.

-Rosszabb vagy, mint egy lány..-mondtam

-Te mondod , aki körül mindig megy a dráma.. -vágott vissza.-Pontosan miért is megyünk?

-Mert ha a hülyének most jut eszébe megölni, akkor megvédem.-mondtam el megint, mert még mindig nem vettem fel a kapcsolatot vele. Bár nem is egykönnyen tudnám, mert semmit nem tudtam meg róla.

-Ja, vágom.-mondta és Naomiért indult én, pedig a motoromra pattantam.Nem voltam kísérő, de nem is baj, mert akié szívesen lettem volna, az talán előbb üt fejbe egy sodrófával, minthogy igent mondana.

-Azt hittem behülyítesz és ide se jössz.- ugrott Loggan a nyakamba, mikor beléptem.

-Csak érted jöttem.

-Oh, mily megható..- játszotta túl az agyát, majd félre löktük a másikat és beértünk a körünkbe. A terem kéken színben pompázott . A mennyezetből lufik lógtak le és be volt sötétítve , hogy ne játszódjon a kinti fény. (Ésszerűbb lett volna estére rakni, nem délután 6 órára, de ők tudják) A földön pár kék csillogó papír nyugodott és lágy zene szólt. A falak mentén egy asztal volt megterítve , majd székek sorozata. A másik oldalon  a színpad állt egy mikrofonnal , amibe egy báj gúnár énekelt mögötte, pedig a bandája.

-És most kérem pár pillanatig mindenki foglaljon helyet.- mondta és arrébb állt, hogy odaférjen az igazgató.

-Nagyon gyönyörű és egyben szomorú nap a mai. Valami véget ér , de egyben egy új dolog születik ezzel..-kezdte a mondandóját, ám hamar a végére ért. Sorjában felhívta az összes végzős diákot és az osztály főnöküket, majd elbúcsúzott tőlük és sok sikert kívánt nekik az érettségire.

-És akkor törjünk ki a hámból!- mondta az egyik 12.-es haverom, beleordítva a mikrofonba. A dobos gyors ütemmel kezdett, majd a basszúsgitáros is csatlakozott. Az ének immáron jobban tetszett

-Egy tánc..- húztak ki a tömegbe. Előttem Natasa állt. Egy miniszoknya volt rajta és a haja göndör fürtökbe volt előre dobva. Csábítóan nézett a sűrű mű szempillái mögül.

-Nem adod fel igaz?- mondtam a fülébe, mert a ricsaj miatt nem értene semmit.

-Téged? Soha.- mondta és a kezét végighúzta a nyakamtól le a mellkasomig. 

-Akkor menjünk táncolni, ha annyira szeretnél.-mondtam és rá kacsintottam, mindezt azért , hogy az elrablóm embere megbizonyosodjon róla , hogy belementem a játékába, mert tudom, hogy itt vannak.

-Szóval mindent megkapok amit akarok? - kérdezte , majd elkezdett körbe tekeredni.

-Azért nem egészen..de, csak hogy ne érezd maga elkényeztetve. -mosolyogtam sután, majd elkaptam a derekát és táncolni kezdtünk.

-Lássuk meddig mehetek el.-mondta és egyre közelebb jött. Az ajkai vészesen közel voltak, de a szám sarkába csókolt. Belőlem semmi hatást nem ért el, csak annyit, hogy eszembe jutott Kat. Bassza meg, mit csinálok? -gondoltam, majd eszembe jutott, hogy vajon  most mennyire utálhat. De hát nem ezt akartam elérni?

-Hol gondolod a határt? -kérdeztem és a kezem már a feneke tetején volt.

-Fesszengetem még egy picit.. aztán csak kiderül.-mondta

-Hajrá!- szóltam és rá kacsintottam, majd egy ezer faktoros mosolyt villantottam rá . Hirtelen elengedtem a testét és sarkon fordulva ott hagytam. Az innivalókhoz mentem, de inkább a büféből vettem egy doboz kólát.

-Egyedül maradtam..szólhattál volna, hogy eljössz.-mondta és a falnak dőlt. A kezeit a melle alatt összefonta, így kihangsúlyozta azt.

-Feltalálod magad.-ráztam meg a vállam és beleittam az üdítőmbe. Felé tartottam, de ő csak nemlegesen megrázta a fejét.

-Szeretnél Kattől még valamit? -pillantott rám és egy korlátra ült  fel én , pedig mellé.

-Miért érdekel?-kiabáltam túl a zajt

-Választ kértem.-mondta

-Nem. Elégedett vagy? - kérdeztem tőle gorombán és a kezébe nyomtam a maradék üdítőt, majd ott hagytam és beépültem a haverjaimhoz. Közben összeakadt a tekintetem Katerináéval. A haja fel volt fogva csak elől lógott ki két göndör  tincs. Egy fehér ruha volt rajta. Én rá mosolyogtam ő,pedig csak elfordult, mintha észre se venne.

-Ma nem próbálkozol valami újjal? Két volt barátnővel kavarni nem a legjobb dolog.-mondta Fred .

-Majd ha valaki felkelti a figyelmemet , akkor  oda megyek hozzá. Addig jó lesz az aki felém téved.-mondtam és innentől hülyülni kezdtünk. Majd a gyors számok lassúra változtak. Mindenki kikászálódott a tánc parkettről, az szinte üres lett. Egy két pár libbent ide-oda rajta.

-Na gyerekek ne csináljátok! Külön kérés miatt most lejátszunk pár ilyen számot! Rajta, nem haltok bele!- mondta az énekes mikor félbeszakadt a zene, majd kezdődött elölről, de nem igazán történt változás.

-Jó, akkor legyen.-ment fel Natasa és beleszólt a mikrofonba, amit kikapott a srác kezéből. -Mindenkinek vannak álmai, nem? Mindenki megálmodta, hogy egy ilyen számra táncolhat majd valakivel és most csak álltok lányok, nem mozdultok. Arról a körről álmodoztok.. vagy épp róluk? - mutatott  a mi elkülönült bandánkhoz, majd utána egy másikra. Talán a buta kislány várja , hogy a kémiazseni lépjen? De magától senki nem fog sehova lépni.. mert megvannak a suli rangok. Egy társaság se megy oda most a másikhoz. Tudjátok mit? Ma estére szarjuk le. Alkossunk párokat. Szóval mondok pár nevet .. lépjetek egymáshoz és ropjátok..-mondta , majd szélesen elmosolyodott. A kezébe egy listát nyomtak. A tömeg nagy része tapsba kezdett és várta a saját nevét felhangzani, hátha mondják. Bár ez inkább a lányokra volt jellemző.

-Hosszú az éjszaka..-mondtam és a bordás falnak dőltem, ami egy kék anyaggal volt leterítve. A zene elkezdődött a színpadon álló lány , pedig neveket kezdett mondani. Mindenki teljesítette és megvárta amíg a másik kiért a színpadra. Ott , pedig táncolni kezdtek. Körübelűl 20 pár lézengett, mindegyik másfajta ízlésű volt. Például a hippi lány éppenséggel az emós fiúval táncolt , vagy ott volt az egyik kigyúrt haverom a szerencsétlen lánnyal, aki állandóan megbotlott, de ő csak mosolygott és mindig megtartotta. Viszont valamire játszik.. nem véletlen találta ki a táncolós dolgot..-gondoltam és már vártam a nevemet.

-És az utolsó párosunk Aaron Towner és Katerina Korin. -ejtette ki , majd lelépett. A szívem gyors ütemben kezdett verni a név hallatára , de megmakacsoltam magam és nem léptem, ahogy ő se.

-Menj ki! Mindenki teljesítette.-mondta Zack, majd kifele tolt. Átvágtam a táncoló tömegen és zakatoló szívvel elé álltam.

-Szabad egy táncra?- húztam fel a szemöldököm.-Ha nem akkor is az ennyim vagy..-folytattam és már a derekáért nyúltam,hogy magamhoz húzzam.

-Soha nem leszek..-mondta , majd hátrált egyet és bár nem tudom ki , de végül is hátulról valaki a karjaimba tolta. Ő összeszorította a száját és úgy lépkedett el velem a táncoló tömeghez.

-Megrendezted mi?- mondta és a kissé remegő tenyerembe helyezte apró kezét.

-Közöm nincs hozzá.-mondtam a lehető legőszintébben, majd kipörögtettem és visszahúztam, de ezúttal szorosan magamhoz öleltem. A kezét elengedtem és a derekára helyeztem. Egy milliméter hely se volt köztünk és nem bántam. Boldog voltam, hogy ismét ilyen közel érezhettem magamhoz, de belül piszkosul fájt. 

-Hát, akkor? Csak véletlen hozott így a sors?  -dünnyögte a fülembe. Lepillantottam le és a szemem rögtön a nyakláncra tekeredett. Arra a nyakláncra, amit tőlem kapott.

-Éppesnséggel nem hiszem.-mondtam-Szerintem Natassa szerete volna így.

-Jobb nem jut az eszedbe? - változott gúnyossá a tekintete. -Miért akarna minket lassúzni látni, mikor az előbb még csókolgatott? -húzta fel a szemöldökét, de egy csepp féltékenység sem látszódott rajta. Talán csak jó leplezi. 

-Nem csókolt meg!- kértem ki magamnak.

-És az előző válasz? -kérdezte meg megint, de nem válaszoltam ezért folytatta.-Látod...benne van a kezed. Tuti összedobtad így, mert még kellek neked.. -mondta magabiztos mosollyal. 

-Hülyeség. Azért tette így, hogy megbizonyosodjon, valóban igazat mondtam neki. Megkérdezte akarok -e még valamit tőled.. a válaszom nem volt. - az arcomon ugyanolyan gúnyos tekintett ült, mint az övén volt. Nem akartam ezt tenni.. nem akartam tovább játszani, de nem tehettem mást, mert tisztában vagyok a céljaimmal és a tetteim következményével. -Végig , csak egy játék voltál Katerina.. és te belemenetél. - mondtam a fülébe ő, pedig hirtelen eltolt magától,  majd kikerülve a hátsó ajtó felé ment. Én utána sétáltam, de csak annyira, hogy tudjam nem esik ott semmi baja. Résnyire nyitottam az ajtót , de semmit nem hallottam, ezért kiléptem. Ő ott ült a fal melletti padon. A cipője le volt dobva és térdét átkarolva kuporodott. Fagyos tekintettel meredt rám , én , pedig csak álltam vele szemben. zsebre dugtam a kezem és a falnak dőltem.

-Érzel még valamit irántam?- néztem felé féloldalasan és féltem a választól. nem akartam hallani, mert tudtam a választ.

-Igen.. hatalmas gyűlöletet. -ejtette ki a szavakat , mire rettenetes ürességet éreztem magamban és bánatot, de kívül csak elmosolyodtam. Soha nem gondoltam volna, hogy ekkorát tud fordulni  a világ. Hogy, majd pont én azzal a lánnyal játszok, akibe szerelmes vagyok és azzal enyelgek, aki kifejezetten irritál, de mégis itt vagyok. Azt mondják mindig elpusztítjuk azt amit szeretünk. Akkor még nem értettem, de most a fordított változatában értelmet találtam, mert amit szeretünk, az könnyedén elpusztít minket. Akit szeretünk azt közel engedjük magunkhoz, olyannyira, hogy már ő lesz a gyenge pontunk és az egyetlen, aki fájdalmat tud okozni nekünk.

-Az épp elég.-mondtam az érzelmeire, majd vissza indultam. Gyűlöl és ezen már nincs mit javítanom se rontanom. Nem akarok több fájdalmat okozni neki, ezrét épp itt az ideje magára hagynom és  kiszállnom az életéből.-gondoltam, de a föld hirtelen megmozdult alattam , majd hatalmas robbanó hangot hallottam. Kat fölpattant , én, pedig magam mögött tartottam.  Az iskolára néztem, ám nem robbant fel. Ezek után földrengésre gondoltam, de ez attól egy kissé másabb volt.

-Mi volt ez?-akadt ki mögöttem a lány. 

-Maradj itt!- fogtam meg szorosan a karját és vissza toltam.

-Nem fogok rád hallgatni többé. Nem vagy senkim, hogy szót fogadjak.-makacskodott és cipő nélkül elindult előttem.  Bentről éles sikolyok hallatszódtak ki.  A csuklója után nyúltam és ismét visszarántottam.

-Utoljára maradj itt.. most utoljára hallgass rám és többé hallani sem fogsz rólam. -néztem a szemébe , amin zavarodotság és makacsság tükrözött..

-Nem tudsz olyat mondani , ami miatt tényleg hallgatnák. -rázta meg a fejét és kikerült. Hirtelen megragadtam a derekát és magamhoz rántottam. Az ajkaimat szorosan az övéhez nyomtam , de mégis lágyan csókoltam meg. Rettegtem, hogy el fog tolni magától, de nem tette. 

-Maradj itt.. ez biztonságos számodra. Ne mozdulj!- mondtam miután elváltak az ajkaink. Ő csak maga elé meredt, majd rám. Most már lenyomtam a kilincset, de még meghallgattam a halk válaszát.

II.22.rész

 Sziasztok!  Nagyon sajnálom, ezt a csúszást, de nem voltam itthon  a hétvégén most , pedig a tételeket tanulom , mert mint említettem kis éretségim lesz (Belső vizsga) és nem ártana jó jegyet kapnom rá. Megpróbálom a következő részt minél hamarabb hozni , de nem ígérek semmit. Remélem azért tetszeni fog... Jó olvasást ♥

-Szóval?- kérdezte idegesen Kat ,miközben az ujjait tördelte. Miután megkaptam a  hívást rögtön átmentem és elrángattam Zackékhez. Mivel szülők nincsenek , ezért Zack kínálgatott minket üdítővel és kajával, de mi túl idegesek voltunk ehhez.

A hacerom ,csak a fejét fogta és látszólag nagyon gondolkodott, hogy kezdjen bele, ám a csendet Naomi törte meg helyette.

-Mi ,csak nézelődtünk az akták között és ez egy cseppet sem biztos, de arra gondoltunk...-mondta és egy levegőnyi szünetet vett.- Mi van, ha a szüleid valóban nem haltak meg, de nem is Marry-nél vannak? Mármint senki nem tud semmit az esetről. Nincsenek utaló bejegyzések és szemtanúk se. Volt két kocsi és az egyik belehajtott a vízbe, de hogyha ezt , csak megrendezték? Mármint a szüleid biztosítottak neked egy biztonságos szállást  és végig dolgoztak azon, hogy te eltűnj. Ők megrendezték a saját halálukat. Az egyik kocsiban anyukád ült , míg a másikban az apud. Túlélték és most bujkálnak , menekülnek vagy épp ugyanezen a feladaton dolgoznak..Nem lehetünk biztosak,hogy Marry igazat mond..-mondta . Kat , csak bámulta és nagyon gondolkodott valamin. Idő közbe megfogtam a kezét , és Zack gépét bámultam, ahol különféle rendszer képe villogott, mindegyik feltörve.

-Mégis miért hazudna? Elkapta és most kínozza őket. -hallottam mellőlem a reszkető hangot.

-Kat..lehet, hogy ez a csapda és mi elkezdtünk belesétálni. Nyomokat keresünk, hogy merre lehetnek , majd megtaláljuk és bátran odasétálunk, hogy majd mi kiszabadítjuk őket, ahogy terveztük, de a végén kiderül, hogy kelepcébe másztunk. Minket elfognak és ezzel tökéletesen szívatják a szüleinket. -szólt közbe Zack. A székén ült és az arca ijesztően komoly volt. Nem viccelt, mert ez nem móka..mi most ha úgy vesszük emberek életéről beszélünk..-gondoltam magamba és hirtelen hatalmas súlyt éreztem magamon, mert ebben én is szintúgy benne vagyok. Mind a négyen ezekről beszélünk és életek forognak a tenyerünkben , és , hogy mi történik velük az ,csak a mi döntésünk határozza meg. Egy apró baki és lehet, hogy az összes családtagunkat elveszítjük, vagy épp a szemünk láttára ölnek meg egy tucat embert.

Kat szemszöge:

Eléggé feldúlt állapotban érkeztem haza a kapott hírektől. Nem tudjam mit higgyek és mi a jó megoldás. Mit kéne tennünk? Megbeszéltük, hogy átgondoljuk a dolgokat és holnap délután Naomival elmegyünk Aaronék munka helyére egy kicsit körülnézni, hátha van valami papír adat , ami nincs a gép rendszerében.

A ruhafogasra akasztottam a dzsekim és lerúgtam a tornacipőm magamról, de a kabátom ismét leesett , ezért csak idegesen félre dobtam.

-Mi történt hercegnő?-lépett ki a nevelő apám. Én  hosszasan néztem az arcát . A fejemben különféle kérdések tomboltak, ahogy az érzéseim  is össze vissza zavarogtak bennem, de leginkább a tudatlanságom zavart.

-Most elmondod? Miért pont ti? -néztem a nevelő anyám szemébe, aki a férfi mögül lépett ki. Múltkor említette , hogy miért ők vettek magukhoz, de ígért nekem egy beszélgetést -A szüleim élnek?- tettem fel a kérdést , ami már inkább kijelentésnek hangzott.

-Kicsim, gyere ide.- nyújtotta ki a karját és felém lépett. Én hátráltam egy lépést , így az ajtónak ütköztem. Ő sóhajtott és leengedte a kezét.

-Gyere..-bólintott a nevelő apám a nappali felé,mire anya bizonytalanul nézett rá.

-Mégis mit tudsz?-húzta össze apa a bozontos szemöldökét  és levette az olvasó szemüvegét. Mind a ketten szembe ültek velem, és a választ várták.

-Kit érdekel, hogy mit tudok? Mi az igazság?- kiáltottam fel, majd lehalkítottam a hangomat , mert mégis tisztelettel tartozom nekik. Akármennyire is ideges vagyok, nincs jogom kiabálni.

-Page és Ben három éve felkeresett minket. Felajánlottak téged, hogy vigyázzunk majd rád és mivel nekünk nem születhetett gyerekünk boldogan fogadtunk . Csupán egy feltétel volt, ha ők meghalnak,  akkor lehetsz a miénk, de pár évvel később megjelentek. Idegesek voltak és feszültek. Ha jól emlékszem üldözték őket és nálunk szálltak meg , csak ők ketten. Megkértek bennünket , hogy öljük meg őket..-mondta anya halk hangon

-Megetettétek?-kérdeztem ledöbbent hangon és már a gondolatra megremegtem és undorodtam .

-Nem.. vagyis a tervek szerint lelöktük őket az autóval, ahogy kérték. Azt mondták , hogy túl fogják élni.. mi nem kaptunk tőlük ezek után hírt. Egy aprócska jelet sem. -mondta anya remegő hangon, a szemében , pedig könnyek csillogtak.

-Nem... Nem akartuk megtenni, de ragaszkodtak hozzá. Azt mondták ez az egyetlen esély, hogy túl éljék.. mi amolyan régi barátok vagyunk, de senki nem emlékszik már a mi barátságunkra, így az üldözőjük nem gondolná, hogy te nálunk vagy. Még aznap éjjel elindultunk. Mindent úgy tettünk, ahogy kell és innentől , pedig semmi hírt nem kaptunk.-fejezték be és várakozva néztek rám.

-Valami reakció?-kérdezte a nevelő apám , de én ugyanúgy meredtem magam elé rájuk.

-Felmegyek a szobámba.-jelentettem ki. A lépcsőnél még utánam szóltak, hogy ha lehet erről senkinek ne szóljak, de nem ígértem semmit, mert azért van pár ember , akiknek biztosra el fogom mondani.

Fent az ágyamra dőltem és még mindig ugyanúgy éreztem magam.Anyáékra gondoltam.. Hogy tehettek ilyet? Odaadtak valakiknek, hogy viseljék gondomat ők, pedig leléptek. Megértem, hogy ki akartak hagyni ebből és csak a védelmem céljából, de akkor se esik jól.Viszont teljesen biztos, hogy élnek valahol a szüleim.-az utolsó gondolatomnál felültem az ágyon, mert már harmadjára hallom , ahogy az ajtóm előtt járőröznek a nevelő szüleim.

Felhúztam egy melegebb ruhát és a holnapi iskolatáskámba belegyömöszködtem egy pizsit plusz váltóruhát.Nem akartam itthon maradni velük és az egész éjszaka alatt ezt hallgatni. Nem tettek ellenem semmit, sőt segíteni akarnak, csakhogy most nincs szűkségem rá és arra se , hogy egész éjjel figyeljenek.

 -Nem alszol ma itthon? -nézet anya szomorúan rám.

-Sajnálom..

-Mi nem tettünk rosszat. Ne minket hibáztass..-dőlt a falnak és az arca csalódotságott sugallt, amit nem is rejtegetett.

-Holnap haza jössz?

-Igen.-feleltem mire sóhajtott egyet és hirtelen szorosan átölelt. 

Kint szakadt az eső , ezért arcomba húztam a kapucnim . A telefonok közt kerestem egy nevet és , amint megláttam  hívni kezdtem, de Naomi nem vette fel én, pedig nem akartam feleslegesen odáig elsétálni. Leengedtem a kezem és a kerítésnek dőltem. Az előttem magasodó házat bámultam. Nem , ott nem szeretnék aludni. Igaz már egyszer aludtam vele, de ez most mégis más..

A kezembe remegni kezdett a telefonom, de nem Naomi volt, hanem Aaron , így csúnya módon a piros gombot nyomtam meg. Ha felvettem volna, rögtön meghallaná, hogy kint vagyok és erre semmi szűkség.

A tomboló szél miatt a cipőmet kezdtem bámulni, majd a dörgésnél összehúztam magam.  Még egyszer megpróbáltam Naomit hívni, de még mindig semmi.

-Mit keresel kint?- hallottam meg Aaron mély hangját, ami most számon kérő volt. Előttem állt. Egy térdnadrág és  a szürke kardigánja volt rajta, ami alól a csupasz mellkasa kikandikált.A szökés barna haja most az esőtől elkezdett fekete színt felvenni, ahol vízcseppek érték.

-Naomi nem veszi fel.-ráztam meg a fejem az ő szeme , pedig a hátizsákomra tévedt. Nem szólt semmit. A közelben hatalmasat dörgött az ég és egy közeli fába csaphatott be a villám. Én mindeközben szorosan hozzábújtam az előttem álló fiúhoz, aki egy pillanatig szorosan tartott.

-Addig gyere be. Ne ázzál! -súgta a fülembe és a kezemnél fogva elkezdett húzni . Bent lenevettem a kabátomat és a cipőmet, majd köszöntem a szüleinek. Ahogy láttam épp a vacsorájukat szakítottam félbe.

-Itt alszol kicsim? - ölelt át az anyukája , majd két puszit adott.

-Dehogy is.. csak azt várom, hogy visszahívjon a barát nőm. Nála fogok szerintem..

-Rendben, de ha késő lenne , nyugodtan maradhatsz. Anyukádék nincsennek otthon? - kérdezte kedvesen

-De.-feleltem halkan.Épp szóra nyitotta a száját, de Aaron félbeszakította.

-A kajámat fent eszem.- vigyorgott jó fiúsan Lanara.

-De még szeretnék kérdezni tőled valamit. -csodálkozott rá az anyukája, de azért mosolygott. -Nem úszod meg.-fenyegette .

-Te is menj fel. -simogatta meg a hajam.-Biztos nem alszol itt? Már fél 10. -szólt még utánam

-Hát ha nem hív Naomi, akkor ha nem zavarnék ..-kezdtem el, de félbe szakított.

-Rendben. Kikészítek egy törölközőt.-mosolygott.

-Csak úgy halkan megjegyzem, hogy vékonyak a falak..-motyogta Dave sompolygó vigyorral , mire Lana oldalba bökte én , pedig gyorsan felszöktem. Benyitottam a szobájába és letettem a cuccaim. Megpróbáltam megint felhívni , de már ki se csöngött.

-Nem veszi fel.-húztam el a szám

-És akkora bűn itt aludni? - kérdezte meg két falat között

-Nem, csak..-kezdtem volna magyarázkodni, de nem folytattam

-Miért nem akarsz? aludtunk már együtt...

-Tudom, de ez most más.. -mondtam halkan.

-Értem..-bólogatott.

-Komolyan?-lepődtem meg.

-Dehogy is.. én csak a  megértő barátot akartam játszani. Bevált volna, ha nem kérdezel vissza. -mosolygott , majd az arca komolyabbá változott.-Mi történt ? Összevesztetek?

-Nem, csak nem akartam otthon maradni. -feleltem ,de nem néztem a szemébe , hanem a kezemet bámultam.

-Addig lefürödhetek?-kérdeztem meg

-Velem, vagy egyedül?-tudakozott és az arcán a vigyor egyre szélesebb kezdett lenni. -Mert mindkettő szabad.

-Egyedül.-mondtam fagyos arccal. Ő megrántotta az egyik vállát , ezért a szobájából nyíló ajtó felé vettem az irányt. Hát ennyit arról, hogy nem fogok itt aludni.-gondoltam magamban, majd körülnéztem a szobában. Kicsi volt, de pont el lehetett férni. A leghátsó sorokban egy zuhanyfülke állt mellette , pedig egy wc és törölköző tartó. A zuhany mellett egy tükrös szekrény , amibe bele van építve a mosdó kagyló , majd ezzel szemben egy kis üveget polc, ahol a férfi tusfürdők és illatszerek sorakoztak. Gyors ledobtam a ruháimat és megnyitottam a vizet, közben, pedig anyuékon járt az eszem. Mikor végeztem , akkor jutott eszembe egy nagyon fontos dolog.

-Törölközőt merre találok?- kiabáltam ki , mert elfelejtettem behozni és csak egyet látok felakasztva.

-Tessék?- nyitott volna be, de ijedten rászóltam, ezért ő visszahúzta. Elismételtem a kérdést, majd megtudtam, hogy a fehér polcban van. Kivadásztam egy barack színűt , majd felöltöztem. Ő mosolyogva végignézet rajtam én , pedig vállba ütöttem .

-Ezt most mér'?

-Az ajtó miatt.

-Nem értettem mit mondasz és gondoltam ennyi idő alatt már felöltöztél..-mosolygott. , majd felállt és fél kézzel mozgás közben az ágyára lökött ő , pedig a szekrényéhez ment.

-És ez miért?

-Mert nem érdemeltem meg a zsibit.- húzta fel az orrát , majd a fürdőbe ment, de még hátra pillantott és egy engesztelő mosolyt küldött felém. 10 perc alatt végzet ,majd leült mellém.

-Gyere keressünk valami filmet.-húzott fel és az ölébe ültetett a gépes asztalánál. Amíg a laptopja töltött én megtörtem a csendet és magyarázni kezdtem neki arról, ami otthon történt. Nem kérte , de elmondtam és ő türelmesen hallgatott, majd a végén magához húzott.

-Megkeressük őket..-nyugtatott. Egy lágy csókot lehelt a számra, de én többet követeltem. A csók közben beletúrtam a hajába, majd a másik kezemmel végigsimítottam a hátán. Ő hirtelen felállt, de a csókunkat nem szakította meg. A karommal a nyakánál kapaszkodtam, míg ő a seggemnél tartott. Az ágyához ment velem és rá fektetett, ő pedig felém magasodott. A kezét legelsőnek a karomon húzta végig , majd elszakadt a számtól és a nyakamon kezdett csókolni. Az érintése és csókjai után kellemesen bizsergett a bőröm. Újra visszatért a számra , és szenvedélyesen megcsókolt, majd mikor már a kezét a mellem alatt éreztem egy kicsit eltoltam.

-Mi nem filmezni akartunk?- kérdeztem tőle

-Hát változhatnak a tervek..

-Pedig én kíváncsi vagyok arra a vígjátékra. -mondtam . Ő elmosolyodott és mellém feküdt. A fejét a vállamhoz tette a keze , pedig nem mozdult a hasamról.

-Eszméletlen jó alakod van.-búgta a fülembe , majd felállt és a gépéhez lépett, amit az ággyal szembe tett le és pár perc múlva elindította. Befeküdt mellém én, pedig a mellkasára dőltem. A filmet figyeltem, közben , pedig a ma kapott nyakláncot szorongattam boldogan, majd a mellkasára gazoltam kisebb köröket. A film végénél egy hatalmas dürgés visszahívott jelenbe, mert már szinte elaludtam a filmen.

-Felkeltél álom manó?- nézett le rám, majd elköhögte magát a filmen, de amikor én odanéztem semmi vicceset nem láttam.

-Mondtak valamit.-magyarázta meg. Az utolsó 10 percet együtt néztük meg, majd éjfél körül befeküdtünk aludni. Szinte egyszerre aludtunk el  , ám én a villámok miatt iljedten ébredtem hajnalban. Elsőnek nem jöttem rá, hogy hogy vagyok, majd minden az eszembe ugrott. Hülye villám félelem.-bosszankodtam magamban és Aaron hátához húzódtam, mert egymással háttal aludtunk el. A kezemet a keze alatt átdugtam és a hasán pihentettem. Hozzá simultam és a fejemet a hátának döntöttem. Hirtelen a kezem alatt megfordúlt és  a szemembe nézett. A kezét kivette a takaró alól és kézfejével végigsimított az arcomon.

-Nem bírsz aludni?- érdeklődött

-Csak megébredtem -mondtam és behunytam a szemeimet. Ő is így tett , majd legközelebb már csak az óra vinnyogó hangjára keltem fel.

-Jó reggelt.-hajolt fölém és egy reggeli puszit nyomott a számra, majd kiugrott az ágyból.

-De kialudtad magad.-mondtam nyújtózkodva, mert teljesen fel volt pörögve. Én is kimásztam az ágyból, majd egymást lökdösve mentünk be a fürdőbe ahol fogat mostunk. Ő csak átfésülte a haját, majd ezek után összekócolta, míg én harmadjára coffoztam át   hajam, mert sehogy se akart rendesen beállni. Felöltöztünk és együtt mentünk a sulihoz. Egész iskolanap alatt semmi érdekes nem történt, csak Naomival beszéltem. Büntetésből elvette a nagybátyja a mobilját, csak mert nem bírta teljesíteni rendesen az aznapi feladatát.

-Gyere már!- ráncigált nevetve előre. Délután 5 körül lehetett . Mind a ketten fekete macskajelmez szerűségbe voltunk és egy hatalmas épületbe szöktünk befele. 

-Nagy rám a maszkod..-mondtam mikor ismét megigazítottam.

-Mivel neked nincs ilyen ruhád, kénytelen vagy a nagy cuccaimat hordani.-mondta és az egyik folyosón megállított és elővette az alaprajz kicsinyített változatát.

-Szerinted hol vagyunk?- nézett ám a kíváncsi zöld szemével. A papír felé hajoltam , majd a lépések miatt  hátrafelé rohantunk.

-Erre, mert az a kamerasor működik.-mondta és megragadta a karomat. 

-Azt hiszem itt.-mutattam egy helyre . Ő megnézte és lassabban mentünk tovább .   Egy ajtó előtt Naomi a zsebéből egy fémlapot tett a kilincs kulcs részére, ami füstölögni kezdett és kattant egyet a zár. A kilincs után nyomtam és kalimpáló szívvel nyitottam be. A hely üres volt, ezért berohantunk és magunkra zártuk az ajtót.

-A kamerákat visszaindíthatod. -szólt bele a fülesébe Zack-nek , majd rohamosan keresgetni kezdtünk, mert nem tudtuk mennyi időnk van még hátra.

-Van már valami? -szóltak bele

-Semmi.

-Akkor gyertek kifelé, mert Dave , arra mászkál.-mondta mi pedig visszatettünk mindent oda ahol volt . Én az ajtó felé mentem, de utánam szólt.

-Bíz bennem.-kacsintott és egy fura szerkezetet húzott elő a táskájából. Megnyomta a ravaszt , így  a végén lévő horgony ellendűlt és beleakaszkodott a lámpaoszlopba. 

-Tessék..rugaszkodj el.-mondta és a kezembe nyomta.  A számba haraptam, hogy elfojtsam a sikolyomat , majd a földre estem, ahol csináltam még egy bukfencet a lendülettől. Mögöttem megérkezett a barátnőm is, ám ő ügyesebb leszállást csinált. 

-Pattanj!-mondta Zack a kocsiból, ami elöttűnk állt meg.

Aznap délután kerestem Aaron-t, de nem vette fel, ki volt kapcsolva, ezért egész nap otthon tanultam. Másnap nem jött suliba és még mindig nem vette fel a mobilt, így aggódni kezdtem, de senki nem tudott semmit engem , pedig egy rossz előérzet kerített hatalmába. 

-Beszélhetünk?-kopogott be délután az ajtón. Lazán állt, mint mi se történt volna.

-Azt hittem valami bajod van.-ugrottam a nyakába és beszívtam a bódító illatát.-Persze.-mondtam és belebújtam a cipőmbe, majd a park felé indultunk .

-Mi történt veled? Hol voltál?-kérdeztem meg. Ő elengedte a kezem és szomorú arccal fordult felém. 

-Az nem lényeges.. -rázott a vállán. 

-Jól vagy?-fürkésztem az arcát és a kezem rákulcsolta volna az övére, de lerázta.

-Sajnálom, Kat de ez nem megy..-mondta

-Mi?-nevettem fel értetlenül, zavarodottan , holott jól halottam . Az arca semmit nem változott.-Ez csak egy rossz vicc?- kérdeztem és nem akartam elhinni. Vártam , hogy átöleljen és kiröhögjön, hogy milyen naív vagyok , hogy bedűltem neki, de nem történt semmi.

-Bocs.-mondta és a kezét a zsebébe  dugta.-Attól még lehetünk barátok nem?

-Miért szakítsz? - kérdeztem halkan és visszanyeltem  a könnyeimet 

-Nekünk csak ez nem megy.. -mondta

-Mégis mi az , hogy nem megy? Akkor oldjuk meg , de ne dobjuk el!- kiabáltam rá.

-De nem akarom! -mondta bennem , pedig megfagyott az élet.- Nem akarlak..-rázta meg a fejét.-Rád untam.

-Hogy te mekkora egy szemét vagy!- mondtam az arcába minden szót kihangsúlyozva. A kezem ökölbe volt szorítva a dühtől, de nem pofoztam fel, helyette csak a mellkasánál fogva félrelöktem az útból és kikerülve berobogtam a házba. Nem sírtam utána, inkább dühös voltam. Megint bedőltem .. és azt hittem, hogy ő más. Naná..ő is csak ugyanolyan.-morgolódtam magamban és visszagondolva tényleg úgy éreztem, hogy szeret..még most is.. pedig ő kezdetektől fogva nem hitt bennünk. Addig voltam érdekes , amíg maga mellett nem tudhatott, mert minden addig érdekes, amíg meg nem szerzed.  Bell hatalmas fájdalmat éreztem és az ismerős gombóc kezdett növekedni, de nem sírtam el magam. Ahhoz már túl sok pofont kaptam. 

A tükörbe megigazítottam a hajam, és kapcsolgatni kezdem a tévét, de sehogyse találtam jó adót így bekuporodtam a babzsákfotelembe és folytattam az olvasást, bár a mondatokat hatszor kezdtem újra, mert a fejemben folyamatossan a vele eltöltött időt pörgettem vissza. Nem játszhatta meg magát..

II.21.rész

Nagyon sajnálom a sok késést, de a tanulás miatt nem nagyon van időm írni. A hétekben felzsúfolódtak a tz-k , jön a kis vizsga második fele(matek és irodalom tételek), amikre már készülni kell és a héten még kirándulni is megyünk az osztállyal, így nem igazán van időm írni, de mivel szünetet nem akarok tartani, csak idő eltolódásokkal tudom hozni. Ez a fejezet elég hosszú lett, de nem akartam ketté választani, mert a héten már nem hiszem , hogy tudok hozni, és amúgy is megérdemeltek ennyit.   Jó olvasást! ♥♥ és köszönöm a kommenteket ♥♥ (Nekem nem tetszik, mert sehogy se sikerült úgy megírnom, ahogy akartam, de majd a kövi részekben megpróbálok mindent beleadni és izgire csinálni.. )

Aaron szemszöge:

Másnap boldogan öltöztem át a rendes ruhámba és az idegesítő kórházi köpenyt összehajtva dugtam be a paplan alá. 

-Mehetünk?- kopogott be anya miközben boldogan dugta be a fejét. Bólintottam és a vállamon átvettem a kis táskám. Egy kicsit magamban felsziszentettem a hirtelen mozdulattól és fájdalomtól , de nem mutattam ki , mert akkor anya el akarná venni a csomagomat, erre pedig semmi szűkség. Apa valószínűleg ahhoz a lányhoz ment , akit tegnap említett , így ő most nincs itt és nagy valószínűséggel majd csak vacsoránál találkozok vele. Ha pár hónappal kerülök be a kórházba és ő nem lenne ott mikor haza mennék, akkor azt hinném nem is érdeklem, fontosabb a munkája mint én, de most , hogy tudom a részleteket egészen másképp látom a helyzetet.  Még mielőtt becsuktam volna az ajtót körbepislogtam a szobán és a csendes, most áram nélküli gépeken , amik egyáltalán nem fognak hiányozni.

-Ne hozzam én? - mutatott a táskára , mire én mosolyogva megráztam a fejem.

-Elbírom..nem olyan nehéz és nem is vág.-nyugtattam meg , majd a portára igyekeztem. Ő a fő orvosommal beszélt, amíg én alá írtam a kilépő papírjaimat és várakozva néztem anyára, de ő rám se hederítve beszélt a doktorral, hogy mit-hogy csinálhatok.

-Anya..-szóltam neki halkan , amikor újra megnéztem a kar órámat...már 5 perc is eltelt.

-Persze..Rendben-mondta az orvosnak jelezve, hogy megértette a hallottakat , majd elbúcsúzott és én is így tettem, csak megköszöntem még a munkáját . Boldogan és viszonylag gyorsan lépkedtem a szabadságot jelző mozgó ajtó felé , majd vigyorogva szippantottam a levegőbe. Semmi klór ,fertőtlenítő szag nincs, csak a megszokott illatok.

-Vezessek? - néztem anyára, mikor a fekete kocsi felé haladtunk.

-Isten ments.. főleg, hogy még nincs meg az autó jogsid.. -rázta a fejét és szigorúan nyomta a sofőr ajtaját és bepattant a kormány mögé. A szája sarában mosoly bujkált.

-Örülök, hogy jól vagy..-simította meg  a felkarom , majd  beindította a gyújtást.-De otthon magyarázattal tartozol vacsoránál.

-Imádom a kihallgatást. A lámpát, majd én hozom..-sóhajtottam, mire ő szúrósan nézett rám  a gúnyos megjegyzésem miatt, de nem szólt semmit, csak elindította a rádiót. A ház előtt Kat és Zack állt.. pontosabban Zack kergetni kezdte a barát nőmet, aki nevetve menekült , majd átugrotta a kerítést . Valamit kiabált az üldözőjének, akinek beakadt  a lába és szépen mondva átszaltózott a kerítésünkön.  A látványtól röhögő görcs jött rám.. hát mit is mondjak.. vérbeli kém és profi parkhouros..

-Mekkora béna vagy..- szálltam ki a kocsiból , még mindig röhögve.

-Én is örülök, hogy látlak, látom dől belőled az együtt érzés.-mondta gúnyosan és átlendült a kerítésen, majd lepacsizott velem.

-Szia!-szaladt elém Kat ártatlan mosollyal. A szeme mondhatni csillogott, ahogy rám nézett. Elmosolyodtam és intettem neki, majd áthajoltam a kerítés fölött és egy puszit adtam a szájára.

-Talán erre könnyebb Zack..-mondta anya és kinyitotta a kerítés ajtaját.

-Szia Lana..-köszönt Kat anyunak is két puszival, anya , pedig megjegyezte, hogy meg kéne erősíteni a kerítést , hogy ne lehessen ilyen könnyen átugrándozni. 

-Van , akinek az ekkora se megy..- utalt mosolyogva Zackre, mire az említett összekócolta a barátnőm haját.

-Várjál csak , maki.. fogok én még rajtad röhögni..-fenyegette meg , de Katet nem hatotta meg, csak kiköhögte.

-Menjetek fel, mert gondolom nem hozzám jöttetek.-mondta anya és a konyha felé indult.

-Tévedés.. én hozzád és a  jófajta sütidhez jöttem.-mondta csillogó szemekkel a haverom és követte anyut , mint a kis puli kutya. Én felfele igyekeztem a szobámba, előttem , pedig Kat sétált és elmesélte, hogy mi történt vele mostanában.

-Nézzétek mit kaptam.. engem jobban szeret az anyud..-jött be a szobába Zack, amikor kifele pakoltam. A szája tele volt tömve és tiszta por cukros volt az arca, kezében pedig egy tányér süti díszelgett.

-Azt nekem szánta, csak nem akarta felcipelni, így veled küldte.-mondtam és már vettem volna egy falatot.

-Ha bizti.. te is ott röhögtél rajtam. Ez a fájdalom díjam. -fordult el

-Meg az ennyim..a tesók mindenen osztoznak..-vetetem be az adu ászt , így sandán rám nézett, majd fájós szívvel nyújtotta felém a tányért.

-De vigyáz a drágaszágra..-szipogott, és még egy falatot tett a szájába. Én is  hasonlóképpen tettem , majd krákogást hallottam és oldalra néztünk.

-Kérsz? -tettük fel egyszerre a kérdést , de alig lehetett érteni mindkettőnk szavát.

-Nem kösz..-nézett mosolyogva ránk , majd immáron rendesen beszélni kezdtünk és végignézték, ahogy kipakolok. Miután végeztem fordított irányba végigfeküdtem az ágyon a fejemet , pedig Kat ölébe tetem. Ő csak lemosolygott rám és beletúrt a hajamba, majd romantikus módon kinyitottam a szám, jelezve  a szándékom.

-Nem foglak etetni.. amilyen béna vagy félre nyelsz.- rázta meg a fejét.

-Nem fogok!- kértem,de ő meg se moccant, így kénytelen voltam egy kis időre felülni, amíg eszek közben , pedig minden hülyeségről beszéltünk, majd 6 óra környékén elmentek.

-Segítsek? - ültem fel a konyha asztalra

-Menj fel pihenni.. élvezd ki ezt az egy hetet .Majd ha megjött Dave, akkor ráérsz leballagni és mesélni. -mondta én pedig bólintva indultam vissza és csak 1 órával később ültem asztalhoz a vacsira .

-Mizu? Hogy vagy?- kérdeztem aputól mialatt  kaját szedtem magamnak .

-Semmi, minden rendben. Veled? -kérdezte bujkáló mosollyal.

-Tök jó minden.. kicsattanok egészségemben.

-Ja , látom rajtad. Akkor, csak a divat miatt az a sok kötés?

-Valahogy úgy. A kórházban egy kicsit rájátszottam a dolgokra, így múmiát csináltak belőlem.

- Micsoda szemtelen múmiát..-jegyzete meg anya

-Most mér'? - néztem rá mosolyogva -Semmit nem tettem..

-Ha már itt tartunk.- dőlt hátra apa és a tányérját érintetlenül hagyta. - Mit kerestetek pontosan apa nyaralójába? -kérdezte én, pedig visszaemlékeztem a fedő sztorira.

-Kirándulni mentünk. Legalábbis kikapcsolódni és a papi még pár hónapja adott kulcsot, hogy bármikor hasznát vehetem. Gondoltam tök jó idő van , használjuk ki a lehetőséget, de 3 fele megjelent egy nő, Marry. Szépen szólva felrobbantotta a házat és is híján megölt mindenkit. -néztem rá ártatlanul.

-Összebeszéltél a többiekkel?- kapott be egy falatot

-Nem. Miért, őket is kihallgattad? -húztam fel a sebes szemöldököm , de az arcán látszott, hogy nem hisz nekem, mert mosolygott.

-De kis ártatlan valaki.. Nem hallgattam ki , csak számon kértelek titeket. Ti meg gondolom nem beszéltetek össze, csak megdumáltátok, hogy ki -mit-hogy élt át.- bólogatott választ se várva.

-Hiányoznak a régi kérdések.. -gondolkoztam halkan, mert éreztem, hogy  nem épp fényes a helyzetem. Tudják, hogy valami más is van a story mögött..

-Hogy megy a suli? -tette fel anya

-Tök jól. -mosolyogtam győztes ként.

-Valahogy sejtettem a választ. Akkor , hogy került az ellenőrződbe még egy intő? -húzta fel a szemöldökét én, pedig lejjebb csúsztam a széken.

-Na melyik téma jobb? - súgta felém halkan apa mosolyogva én, pedig szúrósan néztem rá .

-Épphogy abba hagytad a rendőrségi kirándulásokat , jönnek az intők..-bosszankodott én, pedig a fejemben semleges témák között ugráltam, amivel kiszabadíthatom magam a kalamajkából .

-Hogy ment apa a Saras ügy? Végül is meglett a lány?- kérdeztem meg apát , hogy ő beszéljen.

-Tök jól. A csajszi most rács mögött ül..-mondta a mosolyogva..-Tudod mi a furcsa?

-Mi?- kérdeztem rá

-Az , hogy neked egy szóval se említette senki. Tegnap , pedig valaki feltörte a rendszert és bele kotnyelesedet a hívásomba. Kezdtem aggódni, hogy Marry embere, de most már azt hiszem nyugodt vagyok.. szóval hogy is van ez? -magyarázta nyugodt hangon . Ez az egész már az elején leesett neki.

-A picsába..-hajtottam a tenyerembe a fejem.

-Nem a te napod..-ütögette meg a vállam anya és kettesben hagyott apuval.

Az este folyamán horror filmeztem, majd skypoltam a haverokkal. Néha átpillantottam az ablakon , de el volt húzva a sötétítő. Olyan 11 óra körül már álmos voltam, így lefeküdtem aludni . Hamar álomba merültem, csakhogy ismét rám álmom volt. Bár ez az egy eltért a többitől. Marry üldözött és láttam körülöttem a családomat meghalni, majd a legvégén egy erdő tűzben elestem és és a nő felém magasodott, majd gonoszan mosolyogva meghúzta a ravaszt.

Ijedten ültem fel hirtelen az ágyban és lerúgtam magamról a meleg takarót.  Az óra hajnali 3-at mutatott.

Gondoltam rá, hogy visszafekszek, de nem akartam megint azt álmodni. Bekapcsoltam a gépem, de semmit nem találtam, ami lekötött volna, így felhúztam egy melegítőt és halkan lelopakodtam a folyosón. A konyhában ittam egy pohár vizet, majd a pince felé igyekeztem. Magam után becsuktam az ajtót és körbenéztem, hogy mit kéne csináljak, ugyan is ide volt berendezve a kondi terem. Csak egy két doboz elékeztetett, hogy ez valaha még pince volt.

Legelsőnek súlyzókat kezdtem emelgetni, de a karom túlságosan is megfájdult , így vissza tettem őket. Felhúztam a boksz kesztyűt, de csak lábbal rugdostam a zsákot.

Tudtam, hogy nem kéne itt lennem és meg van szabva, hogy pihennem kell, de nem akarok.Óvatosan elsőnek, csak kicsit, de beleütöttem a zsákba. A hirtelen érzett fájdalomtól felszisszentettem és neki dőltem a mozgó tárgynak, majd annál is kisebbet ütöttem bele és szépen lassan már nem éreztem semmit.

-Szét a lábakat. Támadó állás. -szólt rám apa mire ijedten fordultam meg.

-Nem kéne itt lenned.. Bocs,ha felébresztettelek.

-Neked se kéne itt lenned, főleg, hogy fel fognak szakadni a sebeid és átázik majd a kötés. -ült le egy közel lévő nyomó padra. Pizsama gatyában volt és a haja össze vissza állt, de az arca nem mutatott semmiféle jelet, hogy aludt volna.

-Egy héten át feküdjek? Le fogok gyengülni és kezdhetem majd előröl az egészet..

-Nem fogsz annyira. Egy kis pihenés semmeikünknek sem árt. -rázta meg a fejét én, pedig leültem a szemközti  gép ülőkélyére és ledobtam a kesztyűt.

-Miért vagy ilyen? Mármint más szülő hatszor leszidott volna azok miatt amit teszek, de te még azt is normálisan kezelted mikor legelőször hoztak haza a rendőrök.-törtem meg  a csendet azzal a kérdéssel amit soha nem értettem.

-Mert nagyon jól tudom, hogy milyen vagy és min mész keresztül. Én is pont ugyan ilyen ütődött voltam mint te. Nagyon jól tudom, hogyha most leszidnálak duzzogva felmennél , de holnap ugyanitt találok rád. Tudom miért  nem alszol most.. túl sok minden nyomaszt és hirtelen túl sok mindent éltél át, így rém álmaid vannak, ugyanezeken én is átmentem , megszöktem és kerestem a bajt. Te ebből a szempontból jobb vagy , mint én. Én csak megpróbállak úgy nevelni, hogy saját magadtól jöjj rá a hibáidra, mert tudom hiába mondanám el, addig nem tanulnál belőle. Nem lehetek ott mindig , hogy fogjam a kezed.. sőt eddig se voltam melletted , de mindig próbáltam a sok hülyeségedet rendesen kezelni. Nem érdekel , hogy szak tanárit meg ilyesmit kaptál,mert emlékszem, hogy nekem is volt. Az sem érdekel, hogyha elmész buliba, mert tudom, hogy én is jártam. Nem várom el, hogy jobb legyél mint én , mert nem is leszel . Te ilyen vagy és megváltoztatni nem tudnálak. De azt sem várom, hogy hasonlítsál rám. Ugye nem azért kémkedsz, hogy több időt tölts velem? - kérdezte meg

-Akkor apja vére.. - mondtam az elejére gondolva.., -pedig ezekről nem tudtam. Mármint sejtettem, de az ilyenekről soha nem dicsekedtél. -utaltam arra nézve , hogy ő is volt tini és elszökőt stb..

-Hát sok minden van, amiről inkább hallgattam..-túrt zavartan mosolyogva a hajába, majd a szeme komolyra változott..

-Miért szeretnél kémkedni?

-Nem azért hogy több időt legyünk együtt...-válaszoltam.-Habár ez is benne van, de igazándiból tetszenek a küldetések.  Élvezem, hogy rohangálhatok és valami érdekeset tehetek. -mondtam , mire megnyugodva bólintott.

-Szóval miket tettél régen? - kérdetem bele

-Későre jár, álmos vagyok..- mondta röhögve és elindult volna kifelé, de végül is a nyaggatásomra mesélni kezdett . Például nem szívesen, de felhozta, hogy neki inkább egy alkalmas kapcsolatai voltak egészen anyuig , rengetegszer elszökött és a papa tudta nélkül külön  kémkedésbe kezdett. Mesélt még pár hülyeségről, aminek nincs köze a titkos életéhez inkább a családi dolgokhoz. Például a nagyapa tudta nélkül kilopta a kocsit és tök véletlen belehajtott a mocsárba.

1 héttel később

-Had menjek már el!-nyaggattam anyut, mikor már teljesen beroskadtam a szobába. -Már nincs semmi bajom és kell a levegő.

-Egy feltétellel. - adta be a derekát mire boldogan belementem az alkuba és már tárcsáztam is a barát nőmet.

-Szia.-köszönt bele.

-Helló. Mi a terved mára?

-Gondoltam megint átmehetnénk valahova tovább keresgélni.- hozta fel. Az egész hét így telt és ha nem is mondja már teljesen belegyöpösödött a munkába. Látom rajta , hogy fáradt és nem tud kikapcsolódni. Hétköznap tanul, majd utána kutakodik.

-Nekem más gondolatom van. Mára Zack és Naomi átveszi a keresgélést mi pedig városnézésre megyünk.

-Nem hinném, hogy jó ötlet. Már szerintem közel lehetünk, hogy megtaláljuk merre lehetnek anyuék, ha egyáltalán élnek.-suttogta.

-Drágám.. egy nap. Csak egy napra hagyjuk őket kettesben és mi is legyünk ketten. Mióta járunk szinte csak a kémekről beszélünk és keresgélünk. Kevés olyan pillanat van, amikor ketten vagyunk és másról esik szó.

-Van benne valami. Mikor még nem jártunk sokkal többet töltöttünk igazándiból együtt.-értett velem egyet

-Na látod? Van a közeli városban egy fesztivál. 10 perc múlva lent találkozunk. -mondtam és elköszöntem. A szekrényemből kivadásztam egy farmer térdnadrágot meg egy fehér felsőt. Megkerestem a napszemcsim és a zsebebe csúsztattam a tárcám meg a telóm. Mivel volt még 5 percem , így a tükör előtt beállítottam a hajam és kihoztam a garázsból a motrot, amit apuval a héten sikeresen megjavítottunk.

-Avval megyünk? Nem úgy van, hogy nincs jogsid?- húzta fel a szemöldökét és megigazította a ruháját.

- Kocsira nincs jogsim. Motorral vígan repeszhetek.- mondtam mosolyogva és kétszer is végignéztem rajta , majd a piros arcán megállapodtam.

-Csinos.- állapítottam meg és nyomtam a szájára egy köszönő puszit.

-Visszaszaladok egy rövidnadrágért alá. Majd ha oda értünk leveszem, de a motorhoz kell..- közölte ,mire bólintottam és megvártam, hogy kiérjen. Kezébe nyomtam egy egy bukósisakot és felszálltam a gépre ő pedig mögém és már indultunk is, röpke fél órán belül ott is voltunk. Az egyik parkolóba tettem le a motort, majd megvártam hogy leszálljon és lezártam.

-Mehetünk?- kérdezte meg mosolyogva , amikor eltette a rövidnadrágot a táskába. Az utca tele volt kirakodással és tombolt a vidám zene. A levegőben kukorica és vattacukor illatát lehetett érezni .

-Gyere.-fogtam meg a kezét és csatlakoztunk a sodródó tömeghez.  Már legelsőnek észrevettünk egy helyet, ami érdekelt , mert tele volt napszemüveggel és nyaklánccal. Míg őt az utóbbi érdekelte , én a szemüvegek közt nézelődtem.

-Szép?- fordultam felé

-Gyönyörű-röhögte el magát, majd ő is felpróbált egyet. Az eladónő csak mosolyogva figyelt minket.

-Te mit néztél? -mentem az előző helyére és az ujjam végighúztam a gyűrűkön, majd beletúrtam a fenti nyakláncokba , amik csilingelve hullottak vissza. A szememet az alsó soron futattam végig a gyűrűk mellett. Tele volt szíves holdas láncokkal és medálokkal, bár leginkább baglyos motívumok voltak.

-Figyi..-mutatott egy macskás fülbevalóra.-Majd ha 40éves koromban tele leszek macskákkal, kell nekem egy ilyen fülbevaló. -mutatott én, pedig csak megráztam a fejem.

- Én , pedig eldugnám a szekrény mélyére nehogy megtaláld.- fintorogtam, majd a szemem megakadt egy nyakláncon. Oldalra pillantottam ő, pedig a gyűrűket nézegette, majd a karórákat.

Vajon tetszene  neki?  gondolkodtam el, majd gyors amíg nem figyelt megvettem és zsebre csúsztatta.

-Mehetünk?- kérdeztem meg és a derekára tettem a kezem , kifele vezetve őt. A következő stand édességekből állt, majd gyerekjátékokból. Sok helyen álltunk meg , de semmit nem vásáróltunk.

-Pihi!- kiálltottam fel  és kihúztam magunkat a főtér közepére. A középpontban egy nagy szökőkút állt , és egy sellő öntötte a vizet. A kutat több kis pad foglalta el, ami mind tele volt , az út mentén , pedig éttermek, kis bódék és fagylaltozó standok álltak.

-Gyere..-fogtam meg a kezét és egy Mexicon nevű teraszos épülethez indultam , ahol épp most szabadult fel egy hely. Mindketten leültünk és amíg ő a szemével hátrafelé pislogott a szökőkút felé én az asztalból kiálló napernyő csövét piszkáltam  . Egy pincér nyitotta ki az ajtót , engem , pedig megcsapott a kellemes hideg, ami bentről áradt, de nem zavart a kinti meleg se.

-Parancsolnak valamit?- kérdezte meg mézédes mosollyal a hölgy mire leadtuk a rendelést. Két öszilé és egy-egy süti volt. Pillanatokon belül megérkezett ezért falatozni kezdtünk miközben beszélgettünk, majd hátra fordúltam, mert egy csapat zenés jött ki az ajtón. Kellemes pörgős számot játszottak és a vendégekhez léptek , így adtak szerenádot. Egy egy fiú-lány fel is kérte az asztalnál ülőt , majd egyre jobban felénk haladtak . Én lentebb csúsztam a széken hátha így eltűnök és mosolyogva Kat arcát kémleltem, akinek nagyon is tetszett . Legalábbis mosolyogva pislogott , majd mikor ráeszmélt a helyzetre zavartan nézett rám.

A zenekar immáron mellettünk , illetve nekünk játszott és megragadták a kezemet , így felhúztak engem.

-Ne lgyen olyan szégyenlős fiatalember.-mondta a fekete hajú 19 éves lány és megpörgette magát , majd táncoltatni kezdett és elpörgött a karjaimból helyette , pedig Kat esett bele, aki eddig egy néger fiúval táncolt. Körülöttünk mindenki pörgött , így mi is elkezdtünk , majd véget ért a zene és megtapsoltuk a zenészeket, majd ők egy kültéri színpadra ültek és immáron lágyabb zenét kezdtek dalolni , a felállított párok pedig helyet foglaltak.

-Micsoda meglepetés?-szólt Kathez a mellettünk ülő asztaltól egy srác. Ahogy elnéztem a társaságukat velünk egy idősek lehettek és mindegyikük boldogan köszönt Katnek.

-Sziasztok.-mondta a barátnőm kisebb lelkesedéssel , majd az arcával valamit jelezni próbált nekem, de én nem értek az ilyenekhez így csak bámultam rá.

-Kár, hogy eljöttél a suliból. Hiányzol ám mindenkinek... még nekem is. -mondta én , pedig kimérten néztem rá.

-Nekem viszont egy cseppet sem. Most ha megbocsájtasz mi megyünk .-állt fel ezért én is így tettem és elindultunk, de természetesen előtte gyorsan rendeztük a számlát.

-Héé.. csak most találkoztunk.-rohant utánunk, majd egy másik lány is  és szépen lassan körülvett minket a baráti köre.

-Viszont mi most megyünk. Csá.-mondtam és utat törtem volna magunknak, , de megfogta Kat kezét és visszahúzta.

-Hozzád senki nem szólt, seggfej. -mondta bunkón én , pedig szórakozottan rá néztem

-Hozzád sem különösebb képen, de veled ellentétben az én társaságomra kíváncsi . -mondtam neki , de a körülöttem lévő emberek jujj-ozni kezdtek. Kat megfogta a karomat, mert talán attól félt, hogy bunyózni kezdünk.

-Én akkor szórakozok a volt csajommal, amikor akarok.-mondta , mire Kat hirtelen felpofozta . A srác, pedig emelte volna rá a kezét , de megragadtam a csuklóját.

-Hozzáérsz egy ujjal is kitépem a helyéről.-fenyegettem meg  és folyamatosan a szikrázó szemébe néztem. 

-Hülye gyerek..-röhögött fel, majd a másik kezével szeretett volna behúzni egyet, de elkaptam a tenyeremmel a kezét és elkezdtem összenyomni az ujjait. Ő , pedig fájdalmasan elhúzódott , majd a fájdalmas testrészére pillantott.

-Még nem tört el, de ne játszadozz..-mondtam , majd otthagytuk a társaságot. Mindkettőnk hangulata egy kicsit megváltozott míg én belőlem dőlt a düh ő valamin nagyon gondolkozott. Nem mentünk tovább a kirakodó részen, hanem a sétáló úton járkáltunk, ami tele volt virággal.

-Sajnálom..-nézet fel rám

-Mégis mit?- kérdeztem meg nyugodtan.

-Hát ezt az egészet...

-Nem te vagy a hibás, hogy a nyomi exed beléd kötött, de legalább már tudja, hogy nem olyan nagy legény mint hiszi magát. -mondtam bujkáló mosollyal, mert élveztem, hogy még így is én kerültem ki győztesen a kis "viadalból" , hogy tele vagyok tapasszal.

-Nem hibáztatsz?- lenéztem rá, amolyan "ezt te komolyan gondolod" nézéssel, de mikor az arca alapján megbizonyosodtam a válaszról megálltam és az arcát a kezem közé fogtam.

-Ne hülyéskedj.. ilyenekért nem te vagy a hibás szóval inkább hagyjuk a témát jó? Azért jöttünk, hogy kikapcsolódjunk és jól érezzük magunkat.-mondtam ő pedig lábujjhegyre állt és megcsókolt, majd kéz a kézben sétáltunk . Beszélgetni kezdtünk, de csak hülyeségek jöttek ki , így az emberek vagy hülyének vagy boldognak látnak bennünket.

-Várj! Itt állj meg!-mondta és a virágos falhoz vezetett vissza, majd elővette a táskájából a fényképezőgépet.

-Mond, hogy csíz! -utasított, én, pedig megráztam a fejem, mert ő a gép mögött állt.

-Mond, hogy dobozfestő hangya!-utasítottam és magamhoz húztam, a kezét, pedig távolabb toltam. Mindketten elnevettük magunkat ő , pedig elkattintotta a képet. Majd megcsókoltam és akkor is halottam a kis "kat"-hangot . Mögé álltam és a vállára tettem a fejem, pont mint a legelső képünkön és belemosolyogtam a kamerába, amíg ő le nem fotózta.

-Csukd be a szemed.-mondtam és elvettem tőle a gépet.. Még mindig mögötte álltam, így a fényképezőgépet a nyakamba akasztottam és a zsebemből kihúztam az ajándékot. Áttettem a feje felett és bekapcsoltam a nyakláncot. Ő a medálhoz kapott, majd felemelte, hogy jobban szemügyre vegye.

-Tetszik?-kérdeztem félve , mert az arca semmit nem mutatott. Egy mosoly kezdett szélesedni az arcán és hirtelen a karját a nyakam köré kulcsolta az  arcát , pedig a vállamba temette.

-Köszönöm..-mondta , majd halkabban halottam egy szeretlek szót is. 

Ezek után még fagyiztunk , majd elmentünk máshova is sétálni , de mikor hűvösödni kezdett az idő hazamentünk. 

-Csá. Találtatok valamit? Vagy esetleg nyomoztatok ma vagy ti is pihentetek? - hívtam fel a haverom miközben levadásztam magamról a rongyokat. 

-Hát.. volt keresés is.-mondta mire felröhögtem.

-És abban lett eredmény vagy még mindig semmi?

-Van..elég nagy falatra bukkantunk azt hiszem. -komolyodott el a hangja és egy pillanatra szünetet tartott, amíg kifújta a levegőt.- Gyertek át, mert meg kéne mutatnom és nem telefontéma...