II.18.rész

 Nem nyafogok, köszönöm az előző kommenteket nagyon imádlak titeket ^^ ♥♥ és itt a rész  na jó talán mégis nyafogok, mert szerintem nem nagyon tudom átadni azt amit elterveztem, de azért remélem tetszik majd...a kövi részekbe próbálok majd valami akció részt is tenni:D Jó olvasást ♥

Reggel még az óra előtt keltem és magam is megdöbbentem, hogy mi van velem, de nem érdekelt, amíg nem csörög az óra addig pihenek. A kezem a párnám alá tettem és a fejemet belesüppesztettem a párnába, mert a napfény túlságosan bántotta. Próbáltam felidézni az álmot, vagy esetleg képzelődni , de túl éber voltam, így inkább kikeltem és lenyomtam az órát mielőtt megszólalna.  Kinyitottam az ablakot, ahonnan friss levegő szivárgott be és kikaptam egy szürke kockás térd gatyát plusz egy mintás fehér felsőt, de ezek közt csak a gatyát húztam fel, majd reggelizni mentem.

-Jó reggelt!-nyomtam egy puszit anya arcára , majd a hűtő elé sétáltam . Anya kómás fejjel kávézgatott , de a látványomra kikerekedett szemmel nézte az órát.

-De friss vagy. Máskor alig lehet kirugdosni az ágyból.-jegyezte meg.

-Csak jó a kedvem és kialudtam magam.-mondtam, majd egy tányérba müzlit öntöttem .  Apa is lesétált, majd megcsókolta anyát nekem ,pedig összeborzolta az így is kócos hajamat. Kihúzta a mellettem levő széket és keresgetés nélkül a müzlit kezdte enni, csak ő velem ellentétben még kómás volt.

-Milyen szép a családi reggeli.-mondtam mikor körülöttem ásítozni kezdtek.

-Nem is szoktál velünk reggelizni ,olyan későn kelsz. Lesz 0.órád?-érdeklődött anya

-Csak felébredtem , ennyi az egész.

-A fiúnk beteg.- állapította meg apa mikor a kezét a homlokomra tette. Lehet , hogy a tegnap este miatt van még most is jó kedvem? Vagy csak a szerelem?

-Jut eszembe.. ezt tegnap adta az egyik anyuka. Azt kéri a lánya , hogyha gondolod felhívhatnád, csak ő nem merte odaadni neked.-nyújtott felém egy cetlit, ami eddig az asztalon volt. A kanalat a számba hagytam és érdeklődve vettem el a fecnit . Apa oldalra hajolt , hogy el tudja olvasni , majd elkezdett röhögni, míg én kínosan elhúztam a szám. Egy telefon szám volt rajta.

Csak félredobtam a papírt és gyors elkezdtem lapátolni a maradék ételt, mert apa viccelődni kezdett. Nem is lett volna baj, mert jó poénok voltak, csak egy gáz volt. Ez mind a mostani telefonszám esetből fakadt. A  fürdőbe gyors fogat mostam, majd pár perc alatt befésültem a hajam, de kézzel újra összekócoltam, mert túl lenyalt hatása volt, olyan jó fiúsan volt lefésülve. A szobámba felvetem a kikészített felsőt, de inkább átcseréltem miután megláttam a tükörbe az összhatást –e közben , pedig arról gondolkodtam  ,hogy néha rosszabb vagyok ,mint egy lány. Elköszöntem anyuéktól és megindultam  a suli felé, de az út elején egy puha és kicsi kéz csúszott a tenyerembe. Oda se kellett néznem tudtam, hogy ki az és a jelenléte miatt mosoly kúszott a számra.

-Jó reggelt!-hajoltam le hozzá egy gyors puszi erejéig.-Nem azt mondtad , hogy Naomival mész?

-De, de hamarabb végeztem és megbeszéltük, hogy ott találkozunk, ahol ti szoktatok. Ha nem baj 4en megyünk suliba.-mondta , majd mesélni kezdett.

-Tök meleg van!-nyavajogta megint Zack mellettem. A harmadik óra előtti szünet volt és kivételesen a kánikula miatt nem mentünk ki a napra, így a terem padján ültünk. Pontosabban az ő padján, mert az én helyem a tőle lehető legtávolabb ponton volt.

-Tessék!-lötyköltem rá egy kis vizet , ami a kezemben lévő flakonba volt.

-Hülye gyerek! De kajak jobb a közérzetem!- ült fel és az arcát megtörölte a pólójába.

-Nesze, el ne száradj!-mondta és a következő pillanatban az egész arcom vizes volt és a hajam szorosan tapadt az arcomhoz. Innentől a  diákok felénk fordultak mi pedig az asztal köröt köröztünk és a távolságot mindig tartottuk , de a kezünkben ott volt a flakon víz készenléti állapotban.

-Mi az , nem mersz közelebb jönni?-húzogatta a szemöldökét.

-Félek , hogy ijedtedben elfutnál előlem és az egész suli rajtad röhögne.

-Jó pojén, de nem az igazi. Felfrissít!-mondta és egy lépéssel közelebb jött. Én a szabad kezemmel lefogtam a flakonját, de ő a sajátommal borított nyakon. Én egy könnyű mozdulattal kigáncsoltam , így a vizes padlóra kerültünk, majd az ő vize teljes tartalmát rá borítottam. Kimászott alólam és a mosdóba hátrált ezért én vissza a terembe.

-Adjon valaki vizet!- néztem segítség kérően a bandára , majd az egyik osztály társam egy 1 literes üveget hajított felém. Félre állva az ajtóba vártam a barátomat, majd mikor nyílt az ajtó  elé ugrottam és az egész vizet felé lódítottam, de a látványtól a vér is megfagyott az ereimben, mert nem Zack állt előttem, hanem a vörös hajú irodalom tanár.A teremben lévő diákok hatalmas röhögésben törtek ki , míg Mrs. Raim becsukta maga mögött az ajtót és csendre intette az osztály. Higgadtan elsétált a tanári asztalhoz és letette a toll tartóját, majd a kezeit a melle alatt összefonta és úgy nézett rám.

-Nagyon sajnálom tanár nő. Nem ön volt a célpont.-mondtam , majd az ajtó nyitódásra hátra kaptam  fejem. Zack lépett be és amikor felmérte a helyzetet a flakont a háta mögé dugta.

-Sejtettem, hogy kire irányult. Fiacskám jöjjön ide!-mondta Zacknek miközben mellém bökött.

-Máris . –mondat , majd megkaptuk a leszidást, hogy 17 éves létünkre hogy viselkedünk. Elkérte az ellenőrzőnket és megvárta amíg felmosó ronggyal feltöröljük a padlót.

-De van egy jó ötletem. Jövőhéten az osztályom autó mosást csinál . A pénzt osztály kirándulásra használjuk. Ti is jöttök.

-Mármint osztály kirándulni? – kérdezte Zack

-Nem . Csak takarítani.  Úgy is fel lehet használni a vizet.-mondta a tanár , majd a végére elmosolyodott . -Üljetek le…csirkefogók.

-Tanárnéni levehetem a felsőm? Teljesen rám tapadt!-emeltem fel a  kezem, mire az osztály fél lány csapata felém fordult.

-Nem. Majd megszárad. –nyugtatott le és folytatta az órát én , pedig legyezni kezdtem magam és Zackkel egymásra néztünk és elmosolyodtunk. Szavak nélkül is tudtuk ugyanarra gondolunk. Hülye gyerekesek vagyunk, akik idióták, de legalább el vagyunk és nem unatkozunk.

Az utána való órák gyorsan teltek és semmi idiótaságot nem tettem. Csak csatlakoztam egy – egy bandához és beszélni kezdtem velük, majd órák után hazafelé mentünk. Zack , Loggen, és még pár srác. Az egyik hülye viccen röhögve mentünk ki az iskolából, az én arcomról viszont hamar eltűnt a széless vigyor és jó kedv. Nem figyeltem a hozzám beszélő haverjaimra , csak egy kérdés üvöltött bennem. Mit keres itt?

-Szia drága.-lépett oda hozzám Natassa egy mini rövidnadrágban és abszolút kivágott topban. A hosszú szőke haja ki volt engedve és az arcáról virított a tökéletes festék. Fekete hosszú pillák , halvány rózsaszín ajkak, de engem nem érdekelt semmi , ami rajta volt..ez csak külsőség, mert ő belül egészen mást tükröz.

-Miért jöttél ide?-léptem elé és szigorúan néztem rá.  Az arc izmaim megfeszültek és a hangom számon kérő volt.

-Találhatsz hármat. Ha nem sikerülne elárulom, hogy miattad jöttem.

-Mondtam már , hogy semmit nem akarok tőled.-nevettem fel és más merre néztem egy pillanatra, de aztán újra rá emeltem a tekintetem.

-Nem érdekel , hogy akarsz –e vagy sem. Hallottam összejöttél azzal a libával.-mondta, de félbe szakítottam

-Katnek hívják és nem érdekel mit hallottál.- indultam volna el, hogy kikerüljem, de belekapaszkodott a pólómba , így visszafordultam.

-Végig fogsz hallgatni. Ha nem most majd máskor. –mondta és közelebb hajolt, de csak a fülem felé.

-Nem foglak csak úgy elengedni. Ennyim vagy és leszel. –súgta bele , majd kikerülve eltopogott.

-Hisztis picsa..-fejezte ki magát Zack mikor mellém lépett. – Nyugi abba fogja hagyni, mikor rájön, hogy ő már csak a múlt. Egyszer úgyis tovább kell, hogy lépjen. –nyugtatott , de bennem még most is tombolt a hatalmas feszültség .

-Nem több órád lesz?- mondtam Katnek , aki a lépcsőn állt.

-Elmaradt.-mondta éles hangon.-Mit akart?

-Csak közölte, hogy az övé lesz..-kezdtem el és az egyik vállamat megránottam, jelezve, hogy engem nagyon nem érdekel mit akart, de ő csak a fejét rázta és félbe szakított.

-Hogy lehettem ennyire hülye.- mondta  és elviharzott mellettem.

-Hé várjál már! Most mit tettem? – kaptam el a karját.

-Semmit. Csak az van , amitől féltem.  Körülötted ott vannak mások és itt van ő is. Persze , hogy csak mondani akart valamit, de akkor miért sugdos a füledbe? Mi vagyok én neked? Egy pótlék , mert őt már meguntad? –tárta szét a karját a szemei , pedig könnyben úszkált.

-Baromság. Te is tudod, hogy engem senki más nem érdekel! –mondtam és hátra néztem, mert feszengve nézett arra. Jó páran voltak már a suli előtt és felénk néztek, de Zack össze vissza hesegette őket.

-Most boldogak. Beteljesült, amire fogadtak.

-Mégis mi?-kérdeztem fáradtan  és semmi kedvem nem volt tovább vitázni.

-Nem is hallasz róla? –kérdezte és mikor az értetlen arcomból levette a válasz magyarázni kezdte- A lányok arról beszélnek, hogy nem illünk össze. Határt szabnak a szakításunkra és arról tanakodnak, hogy a nagymenő helyes srác, hogy jöhetett össze velem.-fejezte be én , pedig csak hallgattam és a kezem a zsebembe vágtam, ezért  ő elment. Már nem mentem utána inkább mást szerveztem.

-Segítesz? –kérdeztem meg  a haverom , aki sunyi mosollyal fordult felém.

-Bármikor. Szétverünk valakit ?

-Nem..-ráztam meg a fejem és ecsetelni kezdtem neki.  

Kat szemszöge:

Otthon a szobámba érve mérgesen vágtam le a táskám és az ágyra vetettem magam. Fájt, hogy mindenhonnan csak negatívumot hallok és sejtem, hogy igazuk van, de én soha nem voltam ilyen. Engem soha nem érdekel mások véleménye , csak ez kicsit sok volt.  Végre minden rendben van én , pedig kavarom magamnak a vitát és problémát. Hát nem jellemző?

 Így fogod elüldözni magad mellől!-szóltam magamra és egy mélyet sóhajtottam. Hülyén viselkedtem..tudom nagyon jól, de ez mind , csak mások miatt van. Túl sok harag volt bennem és túlságosan félek, hogy még egy embert elveszítek..hogy amiről pletykálnak a hátam mögött és még  a szemembe is mondják néhányan , mint például az incidens előtt, az valóra fog válni.

A telefonomért nyúltam és a számát kezdtem tárcsázni, hogy bocsánatot kérjek , de ki volt kapcsolva, ezért rendbe hoztam magam és átballagtam hozzájuk, ahol Lana közölte, hogy Aaron még nem jött haza, de ha gondolom megvárhatom. A meghívását elfogadtam és a nappaliban kezdtünk beszélgetni, de mikor már olyan 2 óra is eltelt inkább  hazamentem.

A fejemben folyton azok a pillanatok pörögtek, amit mondtam és egyre biztosabb voltam, hogy a mostani hisztieimből elege volt. –gondoltam és újra megpróbáltam felhívni.

-Kapcsold már be!-mondtam magamnak hátha a szavam hatására meghallom a tárcsázás hangját, de még most is ki volt kapcsolva. A telefont ép letenni készültem, amikor egy erős kéz takarta le a szemem, majd az orrom elé egy anyagot tett. Hátrafelé kezdtem ütögetni és sikítozni próbáltam, de egy hang se jött ki a  torkomon a nyöszörgésen kívül. A könyökömmel hasba akartam ütni , de a kezem csak a levegőt hasította. A pislogás egyre nehezebben ment és teljesen elfáradtam. Majd eldőltem a férfi karjába és utoljára felidéztem magamba a szeretteim képét, mert nem tudtam hogy ki és merre visz.

Kényelmetlenül feküdtem ,így meg akartam fordulni , de az emlék képek az eszembe jutottak, ezért ijedten nyitottam ki a szemem. Egy kocsi hátsó ülésén feküdtem. Semmi kötél nem volt rajtam és az ajtók se voltak lezárva , így rögtön kiugrottam onnan, de megtorpantam és becsuktam a szemem a bent tartott levegőt pedig kifújtam. A megkönnyebbülőstől felnevettem, majd ismét visszapillantottam a rózsákból kiszórt útra. Igaz , hogy kezdett sötétedni , de tökéletesen láttam mindent. A fán egy kis papir darab volt kiragasztva , így leszedtem onnan.

„Kövesd az utat! ♥ „

Végigsétáltam a nekem szánt „járdán” , ami nem volt hosszú . Valahol az közeli hegyen lehettünk és erdős részen. A levegő tiszta volt és fenyő illat kúszott az orromba. Az út végén egy kis megterített asztalka állt ,pont a hegy szélétől egy kicsit bentebb mellette, pedig ott állt ő.Az egyik fának  neki volt dőlve és Zackel beszélt, majd mikor meglátott ki egyenesedtek és elhalkultak. Tekintetével engem fürkészett.

-Akkor már rám nincs szükség! Pá!-intett és elment , de előtte gyorsan átölelt Zack.

-Bocs, hogy elraboltalak, de ha lehívtalak volna egy egyszerű sétára vagy akár mire nem hiszem , hogy eljöttél volna.-szabadkozott

-Megijedtem , de semmi baj. És elmentem volna. Sajnálom , hogy hülyén viselkedtem.. nem tudom mi ütött belém.- mondtam bűnbánóan, majd a cipőm orra érdekesebb lett, így azt bámultam.

-Ne tegyél még egy ilyet jó? Nem fogom hagyni, hogy olyan hülyeségek miatt veszekedjünk , mint hogy ki mit gondol rólunk, vagy mennyi időt saccolnak. Téged érdekel? –emelte fel a fejem én pedig nemlegesen megráztam. – Engem se. Ők nem ismernek minket. Mégis mit látnak belőled és mennyire ismernek? Látnak egy gyönyörű lányt , aki mindig a barátnőjével beszél, de azt nem tudják, hogy nehezen bízik meg emberekben . És belőlem se látnak többet. Tudják, hogy mindenkivel elvágyok és bulikba járkálok, de azt nem , hogy  legtöbbször fegyverekkel tanulok lőni és éjjelente titkos akciókra megyek. Ők nem ismernek minket , szóval ne más mondja meg a jövőnket. –fejezte be . Az egész alatt végig a szememet fürkészte és lágyan beszélt.

-Igazad van..sajnálom.-mondtam és megcsókoltam. Ebben a csókban pedig benne volt minden. Bűnbánat és szerelem.

-És mi ez?-böktem mosolyogva a fejemmel oldalra. , de az arcunkat ,csak pár milliméter választotta el és a karjaim a nyaka  mögé volt kulcsolva, míg az övé a derekamon csücsült.

-Gondoltam ha máshogy nem sikerül bebizonyítom, hogy szeretlek talán így elhiszed. Másnak nem csináltam ilyet és másért nem is tenném meg. De az egészet egy nyálas filmből láttam, amit kötelező volt megnézni anyuval. –magyarázta nekem , pedig fülig ért a szám.

-Megismételnéd?-kérdeztem miközben a pillangók vadul repdestek a gyomromban és ha nem tartana helyben esnék össze az örömtől.

-Az egészet egy nyálas film…-

-Nem azt..-ráztam meg a fejem .  Hallani akartam még egyszer, mert nem mondta még nekem  és talán véletlen csúszott ki a száján.

-Szeretlek kis buta.-mondta és az arcom a kezei közé fogtam , majd megpuszilta a számat és elvezetett az asztalig. Kintebb húzta  a széket nekem, majd felemelte a tálat.

-Bocs, hogyha csalódást okozok-mondta féloldalas mosollyal és a fém tányéron két torta szelet díszelgett. Fekete erdő.

-Köszönök mindent.-mondtam ,mire csak elmosolyodott.

-De legközelebb már hagyom, hogy lenyugodj magadtól, ha kicsapod egy hülyeség miatt a hisztit.-tájékoztatott , mire bólintottam  és felé tartottam a tányérom.  Pillanatokon belül besötétedett ezért meggyújtotta a gyertyát és zavartan enni kezdett.

-Mi az?-kérdeztem rá

-Ez nekem túl nyálas.-húzta el a száját  és újra kiegyenesedett.

-Nem kell így ülnöd..és viselkedj ahogy szoktál!-mondtam , mire kényelmesen lentebb csúszott .

-Sokkal kényelmesebb.-mondta két falat közt, majd miután megette hátra dőlt.

-Gyere.- húzott fel és egy pokrócra ültünk. A helyről egész messzire ellátunk. Láttam egy kis patakot, amin épp megcsillant a hold fénye , majd az utat , ahol a kocsik fénye cikázott.

-Én is szeretlek.- dőltem neki és remegve mondtam ki a szót. Ő lazán átölelt és  egy puszit nyomott a fejem búbjára.

-Akkor megleszünk?

-Meg.-mondtam ki és a tenyerem a mellkasára tettem pontosan a szíve helyére. Éreztem, hogy vadul dobog és ez mosolyt csalt rám.

-Hány óra?- kérdeztem meg , mert akármilyen szép is holnap még ugyanúgy iskola.

-Fél kilenc. Kilenckor indulunk jó?- kérdezte én , pedig bólintottam.

-Hétvégén mit szeretnél csinálni?-kérdeztem meg

-Hát az a helyzet, hogy nem igazán fogjuk látni egymást.-kezdte el és zavartan megvakarta a tarkóját, és édes mosollyal nézet rám, ám inkább sexy  kinézetet kölcsönzött magának.

-Miért?-kérdeztem meg, mikor meg bírtam szólalni.

-Apa és Chris bácsi elvisz engem és Zacket egy újabb küldetésre. Múltkor Mexicóban voltunk, most ,pedig Olaszországba megyünk. Pénteken indulunk és hétfőn hajnalba érkezünk. –mondta el egy szuszra.

-Sok sikert !-mondtam neki mosolyogva

-Nem haragszol?

-Dehogy is. Ez a munkáddal jár én , pedig elfogadom. –ráztam meg a vállam.

-Már nincs bajod a kém világgal?- lökőt meg egy kicsit a vállával.

-Ezt egy szóval se mondtam. Nem szeretem a kémek dolgait és ügyeit, de sokkal jobban szeretlek téged , minthogy azt gyűlölném.

- Anya is így van vele. Nem rajong , hogy kémek vagyunk, de eltűri nekünk.-mondta egy kis csend után.

-Már értem miért jövünk ki olyan jól. –bólogattam ő pedig mosolyogva felhúzott a földről.

-Hogy jutunk haza?-kérdeztem mikor kifelé mentünk.

-Zack mindjárt visszajön-nézett az órájára, de a fényszórókat már meg is láttuk.  Összeszedték a dolgokat , majd ők előre ültek én pedig hátulról hallgattam őket. Hozzám is szóltak de inkább nevettem velük.

-Akkor jó éjt!-mondta és megcsókolt.

-Köszönöm szépen az egész estét .-mondtam utoljára  neki ő ,pedig mosolyogva kacsintott egyet és elindult befelé. Teljesen boldog voltam . Örültem, hogy mindezt megtette értem nehogy elveszítsen . Eszméletlen sokat jelentett nekem, mert ebből biztosra lejött, hogy szeret és nem akar elveszíteni.. azt hiszem totál szerelmes vagyok és most csak a pozitív dolgok jutnak eszembe. Nincs tökéletes kapcsolat és ha szeretjük egymást azt hiszem megoldjuk, a többiek véleménye , pedig nem érdekel. Lehetnek is féltékenyek, mert van mire..

II.17.rész

 

Nagyon sajnálom, hogy most hoztam a részt , ami nem lett valami eseménydús ..:/ Ígérem a következővel igyekszem és megpróbálom , majd azért feldobni.. A komikat nagyon szépen köszönöm és úristen :O 23rendszeres olvas és majdnem 20.000 látogató.. nagyon szépen köszönöm ♥ Jó olvasást! :)

-Gyere menjünk aludni!- mosolyogtam rá és a tenyeremet az övébe tettem, majd összekulcsoltam az ujjainkat. A sátorban megvártam amíg elhelyezkedik és a kezemet a derekára tettem , így kifli pózba feküdtünk. Én legalábbis feküdtem, mert elaludni semmiképp nem tudtam, akkora boldogság járta át az egész lényemet. Ő egy idő után szuszogni kezdett, majd forgolódott, így velem szembe került. A haja az arcába hullót, ezért egy lágy mozdulattal kisöpörtem onnan, hogy lássam az arcát, de ne ébredjen fel. Talán fel sem sikerült fognom a történteket, mert az előbbi szerint, akkor ő most tényleg az ennyim.

 

Ismét az iskola padban ülök.. a jó idő még mindig tombol, így a lányokon egyre rövidebb és kivágottabb ruhák vannak, míg mi csak egy térd gatyában és pólóban ülünk. Ez az első nap és az első óra, ami azt jelenti, hogy Mr. Lonter , a kémia tanár bármikor beroboghat. Kattel kézen fogva járkálunk , legalábbis a szünetben még egyszer sétáltunk, de ezen kívül ma ég nem is találkoztunk és mivel a közösségin egyikünk sem rakta ki senki nem tud rólunk.

-Mesélte apud ,hogy hétvégén olasz országba röpülünk?-fordult felém Zack.

-Ja..tök jó lesz-gondoltam vissza az egy –egy taslira , amit apuval kaptunk anyutól. Persze nem azért, mert elrepülünk a hétvégén, hanem, mert szóba kerültek az olasz lányok…

-Megint egy éjszakára megyünk szerinted?

-Elvileg most péntek délután indulunk és hétfő hajnalban jövünk. –mondtam, és észre se vettem, hogy idő közben belépett a tanár is.

-Örülök, hogy rögtön magával kezdem ezt a hetet a hosszú szünet után, és látom ön is mennyire várt rám..Talán sokan imádják a hangját Mr. Towner , de én jobban szeretném, hogyha a kémiáról csevegne  ilyen felszabadultan vagy ,pedig maradjon csöndben, mert nem hiszem, hogy annyira okos, hogy külön beszédet tartson. Esetleg megosztja velünk a táblánál?-mondta az alacsony bozontos szemöldökű tanár, akinek középen már kihullott a haja, így az egész kinézete egy őrült tudós címről uralkodik.

-Csak egy tollat kértem!-szabadkoztam

-Persze…Mr.Honey kérem, ha még egyszer megszólal a mellette ülő csapja tarkón.-bólintott a tanár, majd visszafordult a táblához.

-Tudod mi lesz a mostani fel..-kezdtem el súgni, de ő egy hatalmasat csapot a tarkómra. Én összehúztam a nyakam a hírtelen érkező fájdalomtól. A hang miatt az egész osztály felénk fordult a tanárt kivéve.

-Ez most..-kezdtem volna el, de még egy taslit kaptam, ,mire a szemem is becsuktam és lélegeztem egy mélyet. Halványan én is mosolyogtam , mert fordított helyzetben valószínüleg ugyanezt tenném én is, de az osztályból volt , aki már röhögött a jelentünkön.

-Még egyszer, meg ne..-fordultam felé , mire ő az asztalra könyökölt unott stílusban és a tenyere ismét csattant a tarkómon. Én hirtelen mozdulattal a honom alá fogtam Zack fejét és a fejét kezdtem dörzsölni, magyarul barackot adtam neki miközben figyeltem, nehogy a tanár felénk nézzen. Az osztály hatalmas röhögésben tört ki , de volt aki csak a szemét forgatta a látványunkra. A nevetés miatt felénk fordult a tanár , de előtte szétrebbentünk és úgy ültünk a helyünkön, mint a ma született kis angyalok. A kezünk ráfektetve a padra, mint ahogy azt 1.ben megtanították, egyenes hát és mindkettőnk ajkain egy ártatlan mosoly ült,  amit sűrű pislogással egészítettük ki.

A tanár , csak a mutató ujját a szája elé tette, majd vissza fordult.

-Idióta!-fordultunk a másik felé röhögve miután kicsöngettek és az udvarra ültünk.

-Fáj a fejem.-nézett rám és az említett pontra tette a kezét

-Nekem meg sajog a tarkóm!-mondtam én is és a szokásos kör telepedett körénk. Fél füllel elkaptam, hogy a diákok egymásnak mesélik a történteket, amikbe mi is beletartoztunk .

-Hé már ide sem jössz?- kaptam el Kat karját ,  mikor rám mosolygott és sietősen haladt el mellettem.

-Az igazgatóhoz kell mennem. Következő szünetben ígérem találkozunk.-szavatkozott és egy gyors puszit nyomott az arcomra, majd elrohant . A következő órám történelem volt , amin természetesen nekem kellett felelnem, hogy a tanár megbizonyosodjon róla, hogy ébren vagyok az óráján. 4-es kaptam, de nem azért , mert olyan sokat tudtam, hanem az első sorban folyamatosan kaptam a válaszokat az egyik lánytól. Persze magamtól is lefeleltem volna talán egy hármasra , de így könnyebb volt.

-Köszi.-mosolyogtam rá az óra végén, mikor mindenki pakolászott.

-Jössz egy csókival..vagy egy csókkal. –mosolyodott el .

-Inkább a csóki.- mondtam nyugodtan, pedig nagyon meglepődtem, hogy valaki olyan magabiztosan , ráadásul így kezdeményezett mint ő. A lány, ha jól tudom Bianca csak megrántotta  a vállát, majd közölte, hogy az epres a kedvence és a kijárat felé indult, míg én a szokásos kinti padra. A következő lyukas óra volt, mert nincs ofőnk , így az egész osztályom kint ült, plusz még azok, akik épp kijöttek. Alsósok és felsősek vegyesen.

-Végre.-mondtam mikor az asztalunkhoz érkezett a barát nőm . Naomi Zack ölébe ült, vagy inkább dőlt mivel a pad helyett az asztalon foglaltunk helyet. Én megragadtam Kat derekát és közel húztam magamhoz. Egy gyors csókot nyomtam a szájára és az egész iskola egy pillanatra elhallgatott , illetve halkabban beszéltek miközben felénk pislogtak.

-Hát..-mondta zavartan , mire én , csak elmosolyodtam és a kezünket összekulcsolva beszélgettem a haverokkal. Így történt, hogy az iskolában megtudták, hogy járunk. Vagy csak találgatni kezdtek, mert az ez utáni órákon többen odamerészkedtek, hogy akkor szingli vagyok-e még..

-Verseny!- kiáltottam és mielőtt kapcsolt volna indultam el . Mikor hazaértünk megbeszéltük Zackkel, hogy rég parkhouroztunk már, ezért  fél órán belül már az egyik épület tetején álltunk.

-Csaló!-kiáltott utánam, és egy másik épületre ugrott. Volt egy kitűzött célunk, most konkrétan a bevásárló központ teteje. Egy nagy épületnél megtántorodtam, de felfedeztem magam és az egyik kiálló cső felé ugortam.” Vagy túlélem vagy meghalok…”-gondoltam magamba mikor lenéztem, majd  hatalmas lendületet vettem és szerencsésen a cső felé ugortam.  Az egyik kezem félre csúszott, de a másikkal vissza húztam magam . A lábaimat fellendítettem és ugrottam volna a következő épületre , de egy kiáltásra megálltam és lenéztem. Kat jött az utcán utánam, ezért átugrottam az egyik házra  onnan , pedig le a tűz lépcsőn. A lábaimat beakasztottam, így lefordultam

-Mégis mit csinálsz?- húzta fel a szemöldökét , de én válasz helyet megragadtam a  tarkóját és megcsókoltam. Az ismert pillangók újra felébredtek. Az ajkai , aminek most talán epres íze lehetett tökéletesen illet az ennyimre.

-Öhm..-hallottam egy krákogást. Mögötte vagy 6 lány állt  és zavartan pislogtak felénk.  Köztük volt Niki is, aki ha jól emlékszem tavaly elhívott randizni és egy levélben közölte , hogy 4 éve szerelmes belém.

-Sziasztok lányok!- mosolyogtam feléjük.-Parkhour..de megyek, mert Zack előnyben van. Szoríts!- mondtam és a has izommal felhúztam magam  , majd rögtön a fejem felett lévő csövet ragadtam meg, ami segítségével majomként másztam a tetőre.

-Nem illegális? El  fognak kapni a zsaruk.

-Csak ha utolérnek..-kiabáltam még, majd egy intés után folytattam az utam. Innentől egy két nehézséggel bukfenceztem végig.

-Nyertem!-szólalt meg Zack a fülemben lévő ketyerében.

-Csak mert előnyt adtam.-mondtam  és hamarosan én is megláttam a bolt tetejét.

-Azért voltál 4 méterrel előttem kezdetkor? -kérdezte, de nem válaszoltam, inkább egy új ugrást kipróbálva  átfordultam , majd leugrottam . Az ujjaimat  a drót kerítés közepébe akasztottam és átlendítettem magam azon, majd ráugrottam a kukákra, így én is felkerültem a bevásárló központ tetejére, ahol ő várt.

-Meghalok!- támaszkodtam a térdemre. Ha jól számolom 50 métert tettünk meg ugrándozva , így teljesen kifáradtam. Minden egyes mozdulat már fájt, pedig ezt eddig nem is érzékeltem.

-Olyan szerencsénk nincs..-mondta , mire szúrósan néztem rá

-Én  is szeretlek tesó..- fújtattam , de nem jó színész , mert az arca árulkodott róla, hogy nem gondolta komolyan.

-Ki vagyok purcanva..-mondta és lefeküdt a tetőre.

-Sajnos nem eléggé.-mondtam , mire most én kaptam az izzó tekintetett. Ezek után együtt ugortunk le vagy inkább másztunk és mindketten hozzánk sétáltunk,mert anya francia-krémest süt. Persze a nagy meleg miatt levettük a  felsőnket,  ezúttal egy kissé megbámultak, de mi tisztességes barátok vagyunk és nem néztünk másokra. Meg egyébként nem is érdekelt senki , inkább leröhögtünk és tervezgettük az olasz utat. Lesz egy olasz sapkánk , és csíkos felsőnk csakhogy beolvadjuk a tömegbe. Mindenféle kép utazunk gondolával, miközben azt a tipikus dalt énekeljük. Szép tervek..bár anya nem támogatja az utóbbit.

„Bocsi, hogy ma keveset voltunk együtt..:/ ♥”-érkezett az sms . Már este 8 körül volt. A csalási vacsorának ép most lett vége . Apu  az egyik ügyet részletezte én , pedig kíváncsian hallgattam, mint mikor kiskoromban mesélt egyszer-kétszer altatót. Anya unottan próbálta elterelni a  témát, de nem jött neki össze. Éljen a férfi uralom!

„Héj, 10 perc igenis soknak számít! :) „-írtam vissza miközben egy válasz szerű valamit írtam az egyik haveromnak Face-n

„haha..:/ én az elmúlt napokra is gondolok..gondolom más vártál el az egész kapcsolattól..”-kaptam meg a válasz és hihetetlen gyors iramban kezdtem írni

„Héj nincs olyan , hogy mást vártam el. Nincs elvárásom és megértem, hogy nem bírtunk együtt lenni…”

„Ezt most, csak úgy mondod. Biztosan örülnél mondjuk ha velem is ugyanannyit tudnál lenni , mint az előző barát nőiddel. „

„ne csináld ezt! „-írtam meg neki, mire kaptam egy kérdő jelet. Arra gondoltam, hogy személyesen sokkal jobb lenne megbeszélni, ezért a ruháimat kezdtem húzni, mikor bejött apa.

-Gondolom, ma szólok, hogy az ajtó kényelmesebb, mint az ablak.- ült le lazán a szákra , miközben az üveget bámulta

-Nem értem miről beszélsz.-mondtam zavartan

-Már anyáddal gondoltuk, hogy szólunk. Ha nem jöttél volna rá kémcsaládban élsz.. ha feltünés mentesen akarsz elszökni, akkor jobban kell csinálnod addig meg ott az ajtó.-bököt kifele , mire a hajamba túrtam és bólintottam.

-Akkor.. megyek.-mondtam és az ajtó fele igyekeztem.

-Hova ?

-Csak a szomszédba.-mondtam, mire anya rászólt, hogy 10 kor a szobámba akar látni. A szokásos módon felmásztam a helyemre és befelé pislogtam. Nyitva volt az ablaka ő pedig az ágyán ült törökülésbe. Egy nagyobb méretű fekete póló és egy bugyi volt rajta. A kezében a telefonja volt. A kijelzőt bámulta, majd maga mellé dobta a telefont és előre nézet. Valamin nagyon mélyen gondolkodott. Az egyik lábát kinyújtotta és újra a kezébe vette a telefont, de semmi. Nekem végigfutott a lábán a tekintetem, majd nyeltem egy nagyot és az arcára koncentráltam.

-Csak nem sms-t vársz?-hallottam a saját magabiztos hangom, mire kikerekedett szemét rám kapta és a takarót maga köré csavarta. Én , csak elmosolyodtam és a szemem elé tettem a kezem, de az ujjaim szét voltak nyitva.

-Nyugi nem lesek.

-Fordúlj már el!-szólt rám én, pedig engedelmeskedtem. Egy szekrény csapódást hallottam, majd a nyakamnál éreztem a lélegzet vételét, amitől kirázott a hideg.

-Gyere bentebb..-mondta  és félre állt, amíg bemászok.

-Mégis mit keresel itt? Már nem mintha nem örülnék neked, mert örülök..

-Csak nem látszik-fejeztem be-De megértem. Én is meglepődnék, ha egy szál alsógatyában ülnék otthon és te váratlanul betoppansz. Bár lehet, hogy nekem más reakcióm lenne…

- Válaszolva igen.. sms-t vártam.-hajtotta le a fejét. –Mennyire zavar, hogy az utóbbi 3 napban, csak 4 órát tudtunk együtt leni?

- Megértem ,jó? Annyira azért értelmes lény vagyok.. Nem várom el, hogy felforgasd miattam az életed…Lehet, hogy az előtted lévőkkel többet voltam, de ők nem te voltál. Ugyanúgy indult, de másképp fejeződik be. A flörtölés jó játék volt, de aztán meguntam..velük vége lett. Veled nem. Te hozzád egészen másképp állok . Te sokkal fontosabb vagy. Nálad inkább azzá  a ponttá változott , amit soha nem akarok elengedni és szívvel-lélekkel küzdök érte..ameddig akarod és innentől ,pedig nem számít , ha kevés időt töltünk együtt. -mondtam, mire szorosan átölelt.

-Akkor nem akarsz , majd ez miatt szakítani? –pislogott fel

-Ne legyél buta. Sejtettem, hogy megfordult ez a fejedben, azért jöttem át.  Nem akarok és nem is fogok. Az a múlt a jelen , pedig te vagy… -mondtam . Ő  valamiért elkezdett pirosodni , aminek az okát nem értettem, de az arcát a kezem közé fogtam és megcsókoltam. Az ajkaink elnyíltak ,így bejutást nyert a nyelvem.

-Honnan is tudsz a volt barát nőimről? –tettem fel a kérdést. Én az ágyán feküdtem, ő ,pedig a mellkasomon, amire kis köröket rajzolt, míg én a haját simogattam.

-Hát az titok..-mondta

-Akkor inkább úgy kérdem, honnan tudott Naomi az előző barát nőimről?

-Mert elvileg bárikor volt egy barát nőd vagy alkalmi csaj ,akiivel kavartál , 1 hétig arról csevegtek a lányok. De ugyanígy volt Zacknél és Luke-nál is. Meg Mattnél talán? Plusz Jeffrin.

-Értem.. és mikről tudsz még?- gondolkoztam el ,mikor a fejemben az utóbbi két évemben tett dolgaim felmerültek.

-Elég sok mindenről..

-Én semmiről fordítva.. Szóval előttem hány fiúd volt?

-Szóval a fiúm vagy..-mosolyodott.

-Miért nem egyértelmű? Vagy..

-De,csak nem kérdezted meg, ahogy általában szokták.

-Mert számomra nyilvánvaló volt.-zavarodtam össze.

-Számomra is.-bólintott.-Előtted csak kettő. Az egyikkel, csak kézen fogva sétáltunk a játszótéren és együtt homokoztunk, a másik,pedig még elköltözésem előtt volt fél évvel. A fiú végig , csak hülyített, mert neki akkora muli volt, majd telefonon dobott.

-Féreg..-mondtam kapásból az első szót, ami a fejemben jellemezte a srácot.-És balfék, mert nem tudja mit veszített.-folytattam, de a végét már a szájába mondtam, mert a helyzetünkön fordítottam és rámásztam, de nehogy összelapítsam a kezemmel támasztottam magam.

-Ha már Naomi annyira ki tud engem beszélni beszéljük ki most őt.- mondtam a csók után.

-Mégis mit beszélnél ki róla? Egyáltalán a pasik tudnak kibeszélni?

-Naná , hogy tudnak. Csak néha más szempontokat nézzünk, mint ti. Amúgy meg az egész cikis dolgát, mert majdnem mindegyikről tudok.-mondtam és mesélni kezdtem. Persze idő után össze vissza váltakoztak a  témák, de egész este elbeszélgettünk . Ő ismét a mellkasomnak dőlve , majd néha felültünk . 
-Héj! Css!-tette a szája elé a kezét , amikor elkezdtem csikizni és kifelé mutatott. Fülelni kezdtem és halk kopogást hallottam a folyosón.
-Mikor fekszel?- nyitott volna be az anyukája, ha nem lett volna bezárva az ajtó.
-Mindjátr. 5 perc.-mondta 
-Beengedsz?-kérdezte az anyukája zavartan és ismét benyitott.
-Na most mi lesz?- huzogattama szemöldököm visszafolytott nevetéssel.- Sokkal érdekesebb ha én engedem be -indultam el, de félre lökött.
-Meg vagy huzatva!-mondta kisebb mosollyal.
-Jó éjszakát. -mondtam és egy gyors csókot leheltem a szájára , majd leugrottam az ablakból. Az utolsó fa ágát elkaptam és így nem ütöttem be semmimet. A fejemben még viszhangzott az a szó, amit akartam, de nem mondtam neki ki, pedig igaz lett volna.