II.12.rész

  

Aaron szemszöge: 

Fáradtan ütöttem le a vekkert, de mintha anya számolt volna erre a húzásomra ,berobogott a szobámba.

-Kelj fel! Ma már suli!

-Szerzek igazolást!-dünnyögtem a párnámba ő pedig megfagyva állt az ablakom előtt, kezében a függönyömmel, majd lassan felém nézett .

-Meg ne próbáld! Szépen kiszállsz onnan és legközelebb, majd nem a drágalátos Natáliával beszélgetsz , hanem lefekszel időben.

-Natasának hívják. –mormogtam miközben lerugdostam a takarót és a szekrényemhez lépegettem.

-Akkor ő.-rázta meg a vállát és magamra hagyott.

-Nem csipázod? – kérdeztem meg lent tőle. Ő a pultok közt ingázott, míg én megettem a  pirítós kenyeremet és megittam a reggeli kávémat.

-Nem ismerem..-fordult hátra a válasz erejéig, majd vissza a mosogatóhoz és felőle ennyi volt a beszélgetésnek.

-Két nap  óta a barátnőm. –mondtam , mire pár pillanatra újra megdermedt, majd halvány mosollyal felém fordult.

-Akkor , majd bemutatod. Elcsavarta már a fejed?

-Még nem..-válaszoltam , majd a beszélgetés helyet dúdolgatni kezdett én pedig elindultam suliba.

-Kat!- kiabáltam a pár méterrel előttem haladó lánynak , de ő meg sem hallva engem haladt tovább.

-Csá haver.-üdvözölt a sarkon Zack.

-Mi nem itt szoktunk találkozni..-értetlenkedtem , mire megrázta a fejét

-Nem , valóban nem itt szoktunk, de rengeteg mondani valóm van- tette össze fontoskodva az ujjait, majd beszámolót adott a hétvégéjéről , ahogy én is az ennyiméről. Az ő nagy szerelme úgy látszik most megvalósulni készül, per pillanat minden rendben van vele és ez után már nem fél annyira, mert érzi , hogy van esélye.

-Bocs, mindjárt jövök. –mondtam neki immár az udvaron, és Kattet néztem. Ő is figyelt engem, a tekintetünk összekapcsolódott én pedig felé haladtam, hirtelen oldalra pillantott és az eddig hozzá beszélő Naomival egyszerre összenevettek.

-Sziasztok, Kat beszélhetünk? –értem oda hozzájuk. Naomi kissé szúrósan nézett , míg Kat boldog arccal, de szomorú szemekkel, amik alatt most hatalmas karikák éktelenkedtek.

-Később nem jó? –kérdezte meg , mire bólintottam és ott hagytam őket , de a szememet rajta tartottam. Zavart, hogy nem tudom mi a baja és hiába tagadja érzem, hogy van valami. Mellette akarok állni és megvigasztalni , de nem engedi.  Később még szünetekben próbáltam oda menni , de mindig lerázott… tévedek ha az a megérzésem, hogy megbántottam?  Az órák nagy nehezen teltek. Hol a pad alatt sms-eztem, hol aludtam. Tesin majdnem kitörtem a kezem, csak mert már a következő órát vártam. Fizika.. noha nem Mss.Robertin gyönyörű kinézete miatt , hanem, mert végre alkalmam lesz beszélni Kattel, anélkül, hogy lerázna. Kicsengetéskor én voltam az első aki kijutott a teremből és a 103-as terembe igyekeztem. Bent jó pofiztam pár sráccal, miközben folyton az ajtót figyeltem, de ő csak becsöngőkor óhajtott bejönni, majd pár pillanatra rá az öreg hölgy is besuhant.

-Mi a baj? – fordultam rögtön felé, de ő csak a fejét rázta.

-Tettem valamit?-fakadtam ki, mire végre rám nézet és állta a tekintettem

-Az ég világon semmit nem tettél. –súgta fagyos , kimért hanggal

-Akkor meg mi a baj? Egész nap kerülsz engem.

-Mr. Towner!-szólt rám a tanár nő mire elnézést kértem ő pedig folytatta az anyag leadását robot üzem módban.

-Nem kerüllek.-súgta vissza és a füzetébe temetkezett én pedig lejjebb csúsztam a székemen és egyre jobban idegesítettem magam.

-Tudod , mit? Leszarom. Eddig próbálkoztam, de te szarsz rám!Tudod mit ?Ezentúl fordítva is így lesz. Innentől nem fog érdekelni, hogy –hogy vagy , vagy épp mi a baj. Nem fog érdekelni semmi ami veled kapcsolatos. –mondtam neki ő pedig teljes gyűlölettel nézett rám

-Soha nem kértem, hogy érdekeljen és mégis miért kéne , hogy mindent megosszak veled? Túl sok mindent nem tudsz rólam és jobb is, hogy békén hagysz. Én sem kérek belőled és te sem belőlem..tökéletes. –mondta vissza és az osztályban hatalmas csend uralkodott, a tanár nőnek pedig paradicsom vörösen pompázott a feje és a nyakán látni lehetett a lüktető eret.

-Mr. Tawner , most ki a táblához!- kiabált rám én pedig csiga lassúsággal kivonszoltam magam.

-Vegye ki a zsebéből a kezét és mesélje el nekem a múlt órai anyagot. –ordibált a kedvenc tanárnőm , akinek én vagyok a szeme fénye. Igazándiból szerintem ő az aki , rühell engem és pikkel rám. Minden egyes mozdulatomat árgus szemekkel nézi én pedig kihasználva ezt , mindig kiakasztom.

-Szerintem nyugodtan beírhatja a karót..felesleges szenvednem.

-Tessék? -húzta fel a bozontos szemöldökét

-Nem készültem mára…-mondtam mire ő kimérten bólintott

-Mégis , hogy gondolod ezt? – dühöngött én pedig még jobban produkáltam és csak arra a szóra vártam, hogy küldjön már ki a teremből.

-Sajnálom. – mondtam és a számban lévő rágóból egy hatalmas lufit fújtam, mire kikerekedett a szeme.

-Köpje ki a rágót  és üljön le . –súgta maga elé és mély levegőt vett. Hát ez nem jött be.-gondoltam és kicsit elhúztam a számat, majd levetődtem a helyemre. Az órán csak a pad társamat figyeltem és mikor felém nézet csak gúnyosan elmosolyodtam , és az osztályt pásztáztam. Ha ő bunkó velem, akkor én miért csússzak a lába elé? Én pitizzek neki, hogy kérlek mond már el mi  a baj, mikor ő csodálatosan felültet? Nem. Én is tudok bunkó lenni és kerülni az embert és pont ezt fogom vele is tenni.

-Azt hiszi, hogy körülötte kering a világ.- morgolódtam Zack-nek kifele a suliból

-Ez nem pont igaz..-sóhajtotta, de hirtelen megtorpant és a parkolót nézte, majd fejével egy irányba bökött, ezért én is oda néztem. Apa állt ott és Chris bácsi. Mind a ketten lazán neki voltak dőlve egy fekete kocsinak , ami közelebbről megnézve BMW-volt.

-Csá!-köszöntem nekik

-Pattanjatok be. – mondta Chris ,mire engedelmeskedtünk.

-Mégis merre megyünk? Minek jöttetek értünk?- bújt előre Zack

-Elviszünk titeket az első igazi nagy küldetésetekre. –monda Chris és beindította a motort. Zack lehúzta az ablakát és önelégült mosollyal integetett a lányoknak akik a kocsira nézett. Volt akire rákacsintott, de szerintem teljesen hülyét csinált magából, habár nem vagyok csaj, lehet , hogy nekik ez bejön, de kétlem.

-Szerintem idiótát csinálsz így magadból.- néztem rá egyik szemöldökömet felhúzva.

-Szerintem csípik Zack bácsi stílusát- mondta féloldalas mosollyal és a kockás ingének gallérját felcsapta .

-Lábad előtt hever a női nemzet .-forgattam meg a szemem és kényelmes pózba helyeztem magam.

- Ugranak a szavamra, pillantásomra elolvadnak , karjaimban sóhajtoznak- húzta ki magát

-Akkor mexicóban is  hódítasz , mert oda tartunk. –mondta apa hátra nézve

-Mégis, hogy akarsz te mexicóba jutni?- néztem elképedve, mert nem kis távolság volt a mi kis Városunk és az említett hely között.

-Repülővel.-rázta meg a vállát.

-Tacos-nyalta meg a száját Zack

-Un momento . Pueblába megyünk és dolgozni, nem kajálni. –szólt hátra Chris bácsi .

-Mexikó város mellett van, tehát igyis-ugyis van Tacos, pihenőt meg úgyis kell tartanunk. – háborodott fel Zack és így ment egy darabig, amíg a reptérre nem értünk. Ott fel a magán gépre,amitől majdnem eldobtam az agyam.

-Meddig leszünk ott?- dőltem hátra az egyik széken, közben kakaskodni kezdtünk Zackel, mert be akarta fúrni magát mellém .

-Remélhetőleg két nap. A suliból igazolva lógtok. Mennyire töritek a spanyolt?- nézett ránk Chris és összehúzta a szemöldökét, majd összemosolygott apuval és újságot kezdtek olvasni .

-Királyság. Amúgy pár szót tudok , meg egy-két mondatot. –válaszoltam, de el is húztam a fejem, mert Zack majdnem belenyúlt a számba. A lábammal tolni kezdtem lefelé  ,  miközben ő a felső tetemet lökdöste.

-Élesen balra!- kiáltott fel apa, majd hirtelen elfordult a gép és mind a ketten lezuhantunk a földre , mire az összes végtagunk egymásba volt akadva.

-Miért nem férsz el egy másikon? Nincs elég ?-mutattam körbe mikor sikerült felállnunk. Ő csak megrázta a vállát és befoglalta az előző helyemet, ezért sóhajtva dőltem be a másikba.

-Lehetőleg ne vegyenek észre titeket. –figyelmeztetett apa

-Bármi van fülesen tartjuk a kapcsolatot.- folytatta Chris és elmondták a többi mondókát is.  Beletelt pár órába , amíg meg nem érkeztünk , de okosan elütöttük az időt, ezért fel sem tűnt. Elsőnek bejelentkeztünk a szállodába, ahol lepakoltunk, mert apuék nekünk is hoztak csomagot, majd ezek után beöltöztünk a tipikus fekete ruhába és bedrótoztak minket.

      -Menő!-mosolyogtunk egyszerre Zackel  a tükörbe , majd egymást is alaposan végigmértük.

-Értettük!- mondta Zack és egy játékos tisztelgést adott.

-Csak a chipet hozzátok el! – figyelmeztetek utoljára, majd bemásztunk a szellőző csövekbe.

-Miért te vagy elől? – súgtam neki és lefele néztem, hogy ne a seggét keljen bámulnom

-Mert ha leérünk nekem rögtön ki kell kapcsolnom a riasztót . Mire te leérsz én azzal végzek is és már mehetsz befele.

-Én is tudnám kezelni azt a szaros gépet.-puffogtam, de belül tudtam, hogy ő mindig is ügyesebb volt a gépes-kábeles kütyükben , míg én jobban mozogtam és a reflexeim is megelőzték az övét.

-Most csitt!- mondta és hamarosan egy kisebb rácsozott részhez értünk. Alattunk fekete ruhás, kalapos emberek beszéltek és a tömény cigi füst szállt felfele.  Jobban megfigyelve volt ott női alak is és egy takarító nő porolgatott mellettük .

-Idiotas! Habría sido necesario destruirlo!- Kiabált az egyik ember , aki az asztal végén ült. Valószínűleg ő lehetett a főnökük, mert olyasmit kiabált, hogy valakit meg kellett volna ölniük. Lassan elnyomta a cigiét , majd az öklét az asztalra csapta , olyan hangosan, hogy még én is összébb húztam magam.

Végre elhagytuk a rácsozott részt és magamban egy kisebb imát elmondtam, hogy nem vettek észre minket.

-Az ajtót két őr fogja őrizni. Lehetőleg egyszerre csapjatok le rájuk , úgy, hogy ne legyen idejük segítségért szólni!-szólalt meg a fülemben egy kis hang , de egyikünk sem válaszolt, mert a következő rácsozott rész jött . Itt most csak 3 ember volt és ugyanúgy dohányt  szívtak . Egy kör asztalnál játszottak valami kártyajátékot .  Mázlinkra ők sem figyeltek fel ránk én pedig már kezdtem fulladozni a tömény füstös levegő miatt, ami egy jó ideje kísér minket, de nem köhögtem el magam, inkább visszatartottam a lélegzetem, amíg tudtam. 

-Finalmente!- súgtam a végre szót spanyolul , mikor sikerült kiszabadulnom a szűk helyről.

-Elvileg jobbra, majd ott bemegyünk az ajtón. Lesz egy folyosó ahol a második elágazásnál rögtön balra vannak az örök. –mondta mikor ő is feláll, kezében valami kütyüvel, ami az előbb még egy csatlakozónak tűnt.  Sietve mentünk a megbeszélt útvonalon és, ahogy sejtettük két őr állt egy ajtó előtt. Sikeresen egyszerre léptünk be és pár lépéssel átszeltük a köztünk lévő távolságot. Mindkét őr a voki-toki felé nyúlt, de egy ütéssel kiütöttük a kezükből. Zacket gyomorszájon ütötték engem pedig állon , ami jelen esetben egy kicsit megijesztet. Még egy ütést kaptam, és végigcsúsztam a padlón. Kiköptem a számban lévő vért és egy ugrással talpra küzdöttem magam, majd  fejen húztam az engem ütő embert és remélhetőleg betörtem az orrát. A háta mögé kerültem, így akkorát belerúgtam, hogy most ő kenődött el a  földön , majd fejen húztam és innentől nem mozdult.

-Kész? – lihegte Zack, aki a térdére volt támaszkodva mögötte pedig az ütött képű hapsi feküdt. -Elintézem az ajtót, addig takarítsd fel a köpeted, mert mintát vesznek belőle.- mondta és felém dobott egy papirzsebkendőt, meg egy apró sprét és zacskót.

-Kész –húztam el a szám és a tiszta felületre néztem, majd a belső zsebembe nyomtam a zacskót, amiben a koszos zsepi volt.

-Ez is.- sóhajtotta miután pityent egyet az ajtó és kinyílt. Befele lépkedtem volna , de megállított és egy golyót gurított befelé, amiből füst szivárgott. Pár percig az egész helységet beborította, majd eltűnt és helyette a piros kis lézer csíkok jelentek meg.

-De tök jó!-mondtam iróniával a hangomban, majd befelé igyekeztem. Biztosan álltam minden egyes lépésem után , mert elég sokat gyakoroltam ezt a helyzetet otthon, így nem értem bele egyike se.

-Most hogy tovább?- kérdeztem meg mikor az üveg kocka előtt álltam, amiben a csip volt.

-Pillanat.-mondta és bamba tekintettel nyomkodott valamit. Néha-néha összehúzta a szemöldökét , de végül is mikor elégedett vigyort mutatott  a mellettem lévő kocka szétnyílt én pedig óvatosan kivettem a csipet és kifele igyekeztem.

-Mostantól gyorsan haladjatok kifele, mert innentől tudják , hogy behatoltatok! – szólalt meg újra apa hangja a fülesben, mi pedig szaporán futottunk a kacskaringós folyosón.

-Fel! – mondtam Zacknek mikor lépteket hallottam szemből és felhúztuk magunkat a fűtés csövön a lábainkat , pedig a falnak támasztottuk, ami lentebb volt, így takart minket. A kezünket már égette a cső, de még bírnunk kellett pár percig, és mint végszóra megérkezett az a pillanat ahol végre elengedhettük és az alattunk lévő egy-egy fickót meglepve ütöttük le.

-Pattanj be!-kiabáltak kifele apuék  egy idegen kocsiból és mögöttünk pedig lövések hangja tőrt fel , majd a golyók a körülöttünk lévő tárgyakba ütköztek .

-Megvan? –kérdezte Chris és tövig nyomva a gázt húztunk el a helyről.

-Tesskék!- nyomtam a felém nyúló kézbe, majd nagyot sóhajtva , büszkén mosolyogva lepacsiztunk Zackkel.

-Mesterek vagyunk.- mondta

-Kész profik-értettem vele egyet .- Ti addig mit csináltatok?- néztem előre

-Félig meddig az eseményeket irányítottuk a laptopon keresztül. Rácsatlakoztunk a belső rendszerre , így a kamerákból láttuk, hogy mi hol történik és ezzel ki tudtunk kapcsolni pár dolgot. Nem akartunk segíteni, mert ez a ti ügyetek volt. Első akcióhoz képest ügyesek voltatok. – mondta apa, mire belül még nagyobb öröm terjedt szét.

-És akkor most így korábban megyünk haza?- aggodalmaskodott Zack

-Nem, ti sétáltok ,várost néztek pihentek , mi pedig elintézünk valamit.

-Segítsünk benne?- kérdeztem rá

-Nem. Ez túl veszélyes lenne.

-Kerestelek!- jött oda hozzám suliban Kat. Az ajándék pihenő napunk hamar elment. Mindent megnéztünk és Zack örömére ettünk Tachost is. Vettünk pár szuvenírt , majd indulhattunk is haza.

-Nem nagyon izgat.- mondtam bunkó hangnemben rá sem nézve.

-Beszélni akartam volna veled.-mondta és belesétált a látó terembe, ezért a mobilomra tapasztottam a szemem, de felemelte az államat az apró kezeivel.

-Leszarom. Nekem nincs miről beszélnem veled. –mondtam mire egy hatalmas pofont kaptam . Az egész udvaron lévő diák felénk kapta a szemét én pedig haragosan az égő felületre tapasztottam az egyik kezemet egy pillanatra , majd dühösen az apró szemébe néztem.

-Sajnálom.. én..nem akartam.. –dadogta és a kezét a szája elé emelte.

-Nem akartad, de megetetted. Rendben van. Most ha megbocsájtasz ettől függetlenül még nincs kedvem beszélni veled.- mondtam és fa képnél hagytam , magamban belül pedig ostromoltam magam, hogy –hogy lehetek ennyire egy bunkó paraszt. Teljesen úgy éreztem magam , mintha ketté szakadnék és a két felem veszekedne egymással. Az egyik oda futna Kathez és szorosan magához húzná , majd közölné vele, hogy sajnálja, hogy ekkora tapló volt , míg a másik dühöng ,minden ellen , ami Katről szól. Megérdemli, hogy most ő próbálkozzon, mert már beelégeltem az egészet. Már nem érdekel, hogy mit akar mondani. Nem érdekel a hangulat ingadozásai, de mégis úgy érzem, hogy jobb lenne mellette maradni és vele lenni.

-Azt terjesztik, hogy jársz Kattel, de megcsaltad többször is és ezért pofozott fel.- fordult felém egy hidrogén szőke hajú lány matek órán. Igazándiból pad társak vagyunk, de ez az első , hogy egymáshoz szólunk.

-Van barátnőm ,és nem Kat az. Elvileg barátok voltunk, de összevesztünk azért pofozott fel.- néztem bele a kíváncsi szemében és megrántottam az egyik vállam, mintha nem is érdekelne az egész. Ő bólintott, majd mindketten a tanárnőre figyeltünk. Szünetekben pár haverral lógtam , de kiszúrtam , hogy Katerina figyel. Felhúztam a szemöldököm, amolyan „mi van? „ stílusban, de ő csak szomorúan lehajtotta a fejét és tovább sétált, bennem ,pedig feltört a lelki ismeretem , ami azt súgta, hogy egy tapló vagyok és  kérjek tőle bocsánatot, de nem tettem inkább folytattam a mesélést ők pedig hatalmas szemekkel ,visszafojtott röhögéssel hallgatták a történet csattanóját.

-Szia csillagom.-mondtam a telefonba hazafelé .

-Szia szerelmem.- mondta zavartan.

-Ráérsz ma?

-Persze. Fel tudsz jönni? –kérdezte mire megbeszéltük az idő pontot.

-Milyen volt a suli?-kérdezte anya , mikor hazaértem.

-Végre szünet.- mosolyogtam el. Igaz csütörtök volt, de már holnap nem kell mennünk suliba, mert 1 hétig tart a tavaszi szünet, amibe a hétvégét is belevették .

-Ezt úgy mondod , mintha olyan sokat jártál volna suliba. –forgatta meg a szemét .

-Teljesen lefáradtam a sok tanulásba.-bólogattam és a vállára hajtottam a fejem.

-Oh te szegény. Akkor most úgy teszek mintha sajnálnám a fiamat, aki két napig Mexikóban sétálgatott.

-Dolgoztam!- mosolyogtam rá játékos vigyorral

-Már hiányzott ez a mosolyod. Mostanában túl komoly a tekinteted.- vizsgálta az arcom , mire én homlokon pusziltam és felmentem a szobámba, hogy átöltözzek.

„Ma este buli a parti házban. Állítólag kötelező vendégek vagyunk. Megyünk? „kaptam üzenetet Zacktől

-„Ki nem hadlyuk „- küldtem el , majd elköszöntem anyutól és Natassa felé mentem.

-Hiányoztál!- ugrott a nyakamba és vadul megcsókolt.

-Neked is szia.- mondtam féloldalas mosollyal és a szobájába mentünk fel ,miután bemutatkoztam a bátyának.

-Szeretnél filmezni? – hajolt le a DVD-k elé és a szemem a kerek seggére vándorolt.

-Aha filmezhetünk-kaptam el a  tekintetem , majd miután elindítottuk a Nagyfiúkat az ágyára dőltünk, de egy idő után rám mászott és elkezdte csókolni a nyakamat.

-Este lesz egy buli a parton. Nem jössz el velem?- kérdeztem  mikor fordítottam a helyzeten .

-Most nem jó. Dolgom van.-húzta el a száját.

-Nem érsz rá éjszaka? Mégis mit csinálsz akkor? –értetlenkedtem

-Semmi érdekeset, de nem mehetek el. –rázta meg a fejét, mire lemásztam róla és a fejét a  mellkasomra húzva simogatni kezdtem a haját.

-Rendben. – mondtam beletörődően és igazándiból abszolút nem is érdekelt, hogy jön –e vagy nem.

Már előre hallottam a tomboló zenét, pedig ,még volt 500 méter hátra. Nem sokig maradtam Natasánál , hamar eljöttem és megvacsiztam anyuékkal, ami alatt elkérezkedtem otthonról és egy nagyobb bandát összegyűjtve elindultunk a haverokkal.

-Micsoda lányok!- ámuldozott Sam mikor beléptünk

-Ma este elcsavarjuk párnak a fejét!- tette hozzá Luck

-Én csak egyét!- vigyorgott Zack és én is oda kaptam a fejem , amerre  ő néz. Egy csapat lány közt nevetgélt Kat és Naomi.

-Ez mindenütt ott van? –tettem fel a kérdést inkább magamnak  és befoglaltuk a szokásos helyünket ,ami után hallgatni kezdtem a beszélgetésüket . Próbáltam komoly maradni, de a társaságunkban lehetetlennek bizonyult , így én is röhögni kezdtem, de egyre többször kaptam a fejem Kathez, aki össze vissza táncolt mindenkivel.

-Nem cserélünk helyet? Akkor nem tekered ki a nyakad.-ajánlotta fel az egyik haverom én, csak mosolyogva megráztam a fejem.

-Tetszik? –húzogatta a szemöldökét . Erre a válaszra alapból nemet válaszolta volna, de volt bennem egy kicsi alkohol , amitől úgy gondoltam az őszinteség jobb döntés.

- Eszméletlenül jól néz ki és imádom a társaságát, de van barátnőm.- vágtam rá a végét, mielőtt rosszul jönnék ki belőle

-Beelégedtem volna egy igennel. –mondta és a kezembe adta a poharát.- Én léptem, mert Aphrodité lánya szemezni kezdett velem 10 perce.

-Sok sikert!- mondtam neki és letettem a poharát , de átültem a helyére. Kényelmesen, lazán ültem és a szememet le nem vettem Katről. Egy kivágott felsőben volt és szűk gatyában, magas sarkúval együtt. A haja  be volt göndörítve és eszméletlen szexin nézett ki. A tekintetünk összekapcsolódott , ezért rámosolyogtam. A fiúnak, akivel táncolt nem tetszett, hogy a partnere másra figyel , így lejjebb csúsztatva a kezét a seggébe markolt. Kat felhúzta a hajas fiú kezét és csak rá koncentrált, bennem pedig egy furcsa érzés kezdett terjedni. Szerettem volna ott leni és vele táncolni, de figyelmeztettem magam, hogy barátnőm van, ezért én is elkaptam a  tekintetem és beszálltam a  többiek beszélgetésébe, akik épp valakiről beszélgettek.

-Kösz nem.- utasítottam vissza az újabb pohár alkoholt, mert nem akartam részegre inni magam. –Kimentem levegőzni. –szóltam oda Zacknek , akinek Naomi ült az ölébe. A teremben Kat után néztem, mert nem szokása , hogy a barátnőjétől külön van, de nem láttam. Nem is érdekelt tovább a téma , kimentem az ajtón és a falnak dőlve szívtam be a levegőt

-Szépen hagyod magad, értetted?! –halottam egy mély férfi hangott , majd hatalmas pofon csattanását , ezért gyorsan a szerintem hallott helyre igyekeztem. Kat feküdt sírva a földön  és kúszni próbált lefele, de a férfi megragadta a lábát és visszahúzta, majd taperolni próbálta. Megragadtam a pasi zakóját és lerántottam a remegő lányról .

-Ne avatkozz bele! – nézett rám dühösen és megpróbált kikerülni.

-Hagyd békén a lányt! – mondtam neki és az útjába álltam. Az előző jó kedvemnek nyoma se volt, hatalmas düh tombolt bennem .

-Ne keménykedj!- mondta és felém ütött . Elkaptam az öklét és hátra csavartam.

-Tűnj el!- mondtam kimérten a fülébe és hasba térdeltem, mire dühösen nézett rám, de volt annyi esze, hogy tudja, fölényben vagyok, így inkább elment.

-Köszönőm.-nézett fel rám. A szeme csillogott a könnytől és egy kissé elkenődött a sminkje. A hangja rekedtes volt és még mindig sírt. Lehajoltam hozzá és egyik kezemmel a térde alatt ragadtam meg, míg a másikkal a hátánál tartva felhúztam és a karjaimba tartva indultam meg vele hazafelé. A fejét a nyakamba temette , nekem pedig szinte a semmiből apró méretűre zsugorodott a gyomrom és szaporábban vetem a  levegőt.

-Miért mentél ki vele?-kérdeztem mikor lenyugodott

-Haza akartam menni. Épphogy elindultam szembe jött velem. Hülyén mosolygott rám, és mivel az utca üres volt inkább visszafordultam a klub fele, mert ott csak nem történhet baj. Láttam, hogy követ , ezért futni kezdtem, de ott beért.  –mondta még egy picit hüppögve.-Leteszel?

-Nem jó ez így?- néztem rá és lassan letettem, mert nemlegesen rázta a fejét, de a derekán tartottam az egyik kezem a biztonság kedvéért.

-Te mindig rám találsz a bajban?-kérdezte viccesre fogva a figurát, de én nem nevettem, inkább komolyan válaszoltam.

-Megpróbálok mindig ott lenni, hogy segítsek. A mai véletlen volt, de sikerült.  Soha nem hagynám , hogy bajod essen.

-Pedig már kezdtem azt hinni, hogy nem jelentett semmit az elmúlt pár hét. Mostanában eléggé más vagy.

- Hé butus , ilyenekre ne gondolj ! Talán megváltoztam egy kicsit, nem tudom, de attól még ugyanolyan fontos vagy nekem. Sőt a legfontosabb nő az anyukám mellett. -mondtam  a két ház között megállítva őt, hogy még befejezhessük a beszélgetést. Az utolsó mondat előtt egy kis szünetet hagytam, de azért kimondtam.

-Pf.. na persze. Minden esetre ..-kezdte , de félbeszakítottam

-Nem. Tényleg így van. Többet jelentesz nekem , mint Natassa .-mondtam , mert valószínűleg a barátnőmre gondolt, ezért nem hitte el. Hosszasan gondolkoztam mielőtt kimondtam, de tényleg így van.  A gyomrom remegni kezdett, annyira féltem a reakciójától, és mintha ezernyi pillangó repdesett volna benne, úgy éreztem magam.

-Be vagy rúgva. Csak a pia beszél belőled. –rázta meg a fejét –Mond el holnap is és el hiszem. –mondta féloldalas mosollyal , majd vállamba kapaszkodva felpipiskedett, de még így se ért fel, ezért kissé lehajoltam és hagytam, hogy a forró ajkával egy lágy puszit  adjon az arcomra, aminek a helye rögtön bizseregni kezdett.

-Köszönöm, hogy jókor voltál jó helyen és segítettél. –indúlt volna el, de a csuklójánál fogva magamhoz rántottam és két karomat  a csípőjére téve tartani kezdtem és a homlokára adtam egy puszit.

-Holnap beszélünk, vagy még hamarabb. Jó éjszakát –mondtam a puszi után és hagytam, hogy bemenjen. Én egy darabig maradtam kint és a holdat bámultam a hinta ágyból fekve. Küldtem Zacknek egy sms-t, hogy eljöttem ne keressen és Natassa nevére kattintottam, de inkább kiléptem . A telefont a mellkasomon hagyva hintáztattam magam és azon gondolkodtam, hogy ha valaki most látna , mennyire egy nyálas srácnak gondolna, de nem érdekelt. Inkább becsuktam a szemem és felidéztem azt  a jól eső érzést mikor közel hajolt és megpuszilt.

II.11.rész

Kat szemszöge:

Lassan rámásztam az ágyamra és érzelmek nélkül bámultam a plafont , majd egyszer , csak a semmiből hatalmas szomorúság árasztott el. Zokogni akartam, de nem tudtam és fogalmam sem volt, mi lehet  a bajom. Az egyik pillanatban minden rendben ki csattanok a boldogságtól , aztán pedig a mélybe taszítanak vissza , ahonnan már egyszer kimásztam. Ahonnan Aaron segített kihúzni engem. Átcseréltem a már megszáradt ruháimat egy kicsit hosszabbra és  a tükrös szekrényem elé leültem. Fésülgetni kezdtem a hajam  , de sokkal inkább a tükrömre ragasztott képekkel voltam elfoglalva. Van egy családi kép, ahol anya és apa egymást átölelve mosolyognak én pedig vigyorogva csúszok be eléjük a képen. A következőre néztem, amit Naomival csináltunk és utána rögtön a Disney land-os képet bámultam. Ott áll mögöttem és átkarol. Aranyosan mosolyog a kamerába és én is boldognak látszok. Mindkettőnk szeme ragyog . Eldobtam a fésűt és leemeltem a képet. Törökülésbe az ágyamra ültem és fátyolos szemmel néztem tovább.

-Szia- szóltam bele a telefonomba ,amin Naomi képe villogott.

-Szia . Ráérsz? – kérdezte és már itt észre vehető volt a boldogsága, amitől halvány mosoly kúszott az arcomra.

-Persze. Gyere át.

-Akkor nyisd ki a kaput!-mondta én pedig elhúztam a függönyömet. A kerítés mögött ácsorgott és mikor észrevett vadul kalimpálni kezdett a mosolya pedig szélesedett. Köszönés nélkül nyomtam ki a telefont és lefelé rohantam , majd  szorosan átöleltem, amit viszonzott is.

-Gyere , mesélj el mindent . – húztam a függő ágy fele, amiben kényelmesen elhelyezkedtünk egymással szemben.

-Részletesen, vagy a lényeget? –kérdezte piroskás arccal, majd részletesen mesélni kezdte.

-Hát találkoztunk és ugye puszi-puszi köszönés után sétálni kezdünk. Jó idő volt, ezért meghívott fagyizni. Hülyéskedtünk és a vége az lett, hogy tiszta fagyis volt az arcom. Le akartam törölni , de ő egyik kezével átkarolta a derekam és magához húzott. Várta a reakciómat , mire én tisztára vörös lettem , így közelebb hajolt és megcsókolt.Eszméeletlenűl jól csókol.. habár nem , mintha olyan sok tapasztalatom lenne, de azt hittem eldobom az agyam és betelni nem bírtam vele. Ezek után, pedig kézen fogva sétáltunk tovább és most annyira boldog vagyok. – mondta ujjongva , mire felnevettem és vele együtt örültem. Naominak már egy ideje tetszett Zack, csak soha nem mert felé lépni.

-Akkor most együtt vagytok?

-Hát nem kérte meg , hogy legyek a barátnője.. de ez már haladás. Te mit csináltál a mai nap?

-Aaronnal voltam..-mondtam vigyorogva

-Valahogy sejtettem, hogy feltalálod magad. –csússzant lejjebb  és a rajta lévő hálós hosszú újút megigazította, ami fél vállról lecsúszott, alatta pedig egy fehér top volt.

-Aha.. segítettem neki.. elsőnek csak beszélgettünk aztán beálltam mellé kocsit mosni.

-Piros  vagy..-jegyezte meg én pedig az égő felületre nyomtam a kezem.

-Hát.. kétszer , majdnem megcsókolhatott volna. Vagyis egyszer.. illetve.. fogalmam sincs. Elsőnek közel húzott magához, de én eltoltam, majd a kocsi mosásnál a hátán ültem és az arcunk pár centire volt tőlem, csak megzavart  Natasa.

-Tetszik neked, ugye? – kérdezte meg én pedig nem tudtam mit válaszolni. Mit mondjak , hogy helyes? Naná , hogy az.  De minden egyes szavamat egymás  után hazudtolóm meg. Fogalmam sincs mi van velem. Kijelentem, hogy nem vagyok szerelmes egy ilyen tök filkóba , erre alig várom, hogy találkozhassunk. Játszom a lányt, akit nem érdekel , de belül már a gondolatától is meggyorsul a szívverésem. Szinte egyik napról a másikra változnak az érzéseim. Vagy ez eddig is bennem volt, csak nem akartam bevallani? De hisz most se akarom. Én nem akarok belé szeretni és ez csak egy hirtelen fellángolás vagy az se. Talán csak egy fiúra vágyom, aki szeret és ő áll ehhez a szerephez a legközelebb, ezért mindazt az érzelmet beleképzelem.

-Szerintem te is érdekled őt.- mondta mosolyogva. Nem kellett válaszolnom tudta a választ, hisz olyan mint a másik felem, pici ellentétekkel.

-Biztos , hogy nem . Neki ott van Natasa. Én más vagyok..teljesen más. Nem vagyok a plázacica stílus , ami neki bejön. – ráztam meg a fejem . Na igen . Már megint itt tartunk, felsorolom az okokat és csalódott vagyok, hogy nem tetszem neki, holott nem kellene így éreznem.

-Akkor most figyelj rám ,ez  az egyszer rendben? Szerintem nagyon is jobban érdekled őt, mint az a szőkeség, mert nem hiszem, hogy hozzá elmenne és elhívná az éjjel sétálni, vagy felmászna az ablakához, csak azért , hogy beszéljetek. Ha annyira érdekelné, akkor miért veletek történtek ezek meg?  A másik pedig, hol baj , hogy nem vagy plázacica ? Szerintem azok nem igazán jönnek be a pasiknak, akik csak a körmeik, kinézetük és a hajuk érdekel , miközben a fejük kong az ürességtől. Ezek nekik a játék lányok. Ha van benned valami különleges, az sose baj. - mondta és a végére elmosolyogott , amit viszonoztam is.

-Köszönöm-mondtam és felé hajoltam, hogy átöleljem. Ő is ugyanígy tett, majd egyszerre zuhantunk le a függőágyról és a földön csattantunk. Egymásra néztünk és hosszú röhögésbe törtünk ki.

- Holnap beszélj vele, rendben? Szerintem ő már megtette az első lépést és rád vár –magyarázta én pedig bólintani kezdtem és reménykedtem benne, hogy igaza van.

-Nálunk alszol? – kérdeztem meg mire bólintott ezért befele sétáltunk és megkértem anyuékat. Rendes szülők és rögtön bele mentek. Sőt a nevelő anyukám rögtön puncsos pudingot kezdet készíteni nekünk és már pattogtatta is a kukoricát.

-Gyere adok pizsamát.-mondtam és a szobámba húztam , ahol a kezébe nyomtam , majd a sajátomat is megragadtam.

-Én megyek be előbb! – kiáltottuk egyszerre és az ajtó felé kezdtünk versenyezni. Közben hátrafelé húzva a másikat, de végül is ő győzött, akármennyire is aljasak voltunk. Hamar kikászálódott ezért én is bejutottam. A zuhany alá állva beállítottam a kellemes hőmérsékletet és elkezdtem a hajamat dörzsölni, de a gondolataim sokkal jobban lefoglaltak. Magam elé képzeltem, ahogy a fűbe fekszünk, majd mikor kiszállt ma a medencéből és magához húzott. Az ajkain játékos mosoly díszelgett a szemei , pedig  kéken szikrázott és teljesen a foglyává tett. A testén vizcseppek gyöngyöződtek.   Az ajkai , csak pár centire volt tőlem, bennem pedig feltört az-az érzés, hogy meg akarom csókolni.  Fejemet megrázom, hátha kimegy belőle ez az emlékképp és átveszi a normális gondolatok a helyét.

 Ezek után , pár perc alatt elkészültem  és felhoztunk  egy üveg colát a pudingot, popcorn-t , majd beindítottuk a step up 3, at és nézni kezdtük. Néha-néha megszólalt valamelyik őjünk , majd mikor vége lett a film, jöhettek a hosszas esti beszélgetések és a világ legnagyobb hülyeségei.

-Szia! –köszöntem oda és a kabátom úját lejjebb rángattam,

-Heló . –köszönt vadító mosollyal , majd köszönés kép átölelt. Én beszívtam az illatát és meglepő módon félredobtam az idegességem. Akármi történik, egy próbát mégis megér..

-Merre fele? – csúszott ki a számon, holott egészen mást akartam mondani.

-El kell ugranom , de sietek vissza, bár nem tudom mikor vagyok várható. Majd megkereslek, rendben? –húzta fel az egyik szemöldökét és a markáns arca megfeszült. Az arca komolyságot tükrözött és sehol nem találhattam semmi játékos vonást, csak a szemei csillogtak kedvesen. 

-Rendben- ismételtem meg az utolsó szavát és fejemet lehajtva elindultam sétálni , majd mikor az utca végéhez értem körülnéztem és innentől a várost szemlélve haladtam. Néha kisöpörtem a hajamat , amit a szél fújt az arcomba és az égre néztem. Ma rendeztek volna egy bulit, de a felhőkből ítélve jövő hétre csúsztatják.

Aaron szemszöge:

-Mehetünk? – kérdeztem meg apát , aki lazán sétált lefele a lépcsőn.

-Hajrá –dobta a kezembe a kocsi kulcsot, amit ijedten néztem.

-É..én vezessek? – kérdeztem , mire meglepetten nézett rám.

-Nekem kell levizsgáznom? – mutatott magára, majd behuppant az anyós ülésre.

-A rendőrök nem szúrnak ki? És ha kárt teszek benne?

-Ha normálisan mész nem fognak és ha kárt teszel benne, akkor nem kell tovább aggódnod.  Gyújtás.-mondta én pedig elfordítottam a kulcsot és elindultam a kocsival.  Az első kilométereknél még hatalmas görcs volt a gyomromba , majd minden aggodalom nélkül vezettem tovább és az utasításokra hallgatva baleset nélkül parkoltam le apa cége előtt.

Kíváncsian néztem apára , de ő csak rám biccentett és nagy léptekkel ment a bejárat felé.

-Ez most komoly? – kérdeztem és a szobába néztem . Faltól falig teljesen be volt borítva piros fonallal.

-Naná. –mondta Chris bácsi

-Vigyázz , ha az egyikbe beakadsz a falból géppuskák jönnek ki és eszméletlen ütemben lőni kezdenek. Onnantól , pedig azok elől is ki kell térned.- bíztatott Zack, mire nagyot nyelve néztem vissza a szobába.

-Csak szívat. – mondta apa.- Vagy mégse. Na hajrázz! –indított el én pedig fonalakat kerülgetve haladtam.

-Valami mozdulatokat beletennél? Úgy valahogy kémesebb lenne.- kiabált be Zack

-Így is elég kémes..- szóltam vissza  és mivel egyre jobban ment , úgy tettem ahogy mondta . Össze vissza gurultam és pördültem. , majd mikor a közepééig eljutottam diadalmasan néztem vissza .

-Azért tudok nem? – vigyorogtam rájuk , mire a két öreg fájdalmasan nézett  Zack , pedig visszafojtott röhögéssel . Nekem hirtelen össze gabalyodott a lábam és elvesztettem az egyensúlyomat. Esés közben össze vissza kapkodtam, hátha megtart az egyik  madzag. Tudom , hogy hülyeség, de ez volt az ösztönös reakcióm. Mikor a földre értem takartam az arcom és magzat pózba összegörnyedve vártam a fegyver hangjait, de csak Zack nevetését hallottam.

-Egy órán át építettem! – mondta fájdalmasan Chris bácsi és a fejét a tenyerébe hajtotta

-Egy másodperc alatt szét szedtem.. felesleges munka. –néztem körbe ő pedig szúrósan nézett rám. Pár másodperc alatt beértek hozzám és a közepét újra csinálva folytattam az utamat és ezúttal nem bíztam el magamat. Nem tettem bele semmi menő mozdulatot , csak arra figyeltem , hogy sikerüljön átjutnom.

-Jó akkor vissza, majd 20szor ugyanezt.-mondta apa és azt hittem a vége csak egy vicc, de mikor még fél óra múlva is ezeket a mozdulat sorokat tettem meg, fájdalmasan jöttem rá, hogy komolyan gondolta.

-Ne gúnyolódj, mehetsz te is! – mondta Chris a fiának, mire visszaröhögtem az eddig engem szekáló haveromra és bevártam míg ide ér. Akármennyire is pofázott a vonalak túloldaláról , ő sem volt okosabb, mert ugyanazokkal a béna mozdulatokkal ért ide hozzám.

-Vége.- gurultam ki a két szülőhöz , de nem keltem fel, mert Zack egy szaltóval jött ki, és nem volt kedvem a  fejemet borogatni.

-Nem volt olyan rossz- dicsértek meg minket , majd a lövő terembe vittek , ahol magyarázva mutatták, mit hogy kel. Elsőnek lőttek őt és milyen meglepő eltalálták a papír közepét. Ez után jöttünk mi és naná, hogy még a közelében sem járt, de ez ellenére nagyon is élveztem.

Kat szemszöge:

 Idegesen vártam minden egyes pillanatot, hogy mikor jön, de  akármennyire is figyeltem  a telefont , az nem akart megcsörrenni . Akárhányszor néztem ki az ablakon még mindig üresen állt a parkoló.

Örülve kaptam a telefonomhoz este 7 kor, de csalódottan láttam, hogy az egyik barátnőm keres. Elmesélte, hogy mi történik vele és miket beszélnek rólam a többiek, mióta elmentem, de ezek már nem érdekeltek. Mármint az első persze, hogy igen, de azoknak a véleményükre nagyban teszek, akik most a hátam mögött kibeszélnek, míg mikor ott voltam, csak jó pofiztak.

„ Ha szeretnél beszélgetni gyere le. Mesélek ! xoxo   A. „-olvastam el magamban az üzenetet és izgulva sétáltam le a lépcsőn .

-Hova –hova kisasszony? – bújt ki a nevelő apám az újság mögül

-Csak a ház elé.- mondtam vidáman és kifele haladtam, a bólintása után.

-Szia. köszönt , zsebre dugott kézzel a kerítésnek dőlve .

-Szia.- mondtam és tétlenül álltam ott.

-Mit akartál mesélni?- kérdeztük egyszerre, mire mindketten nevetni kezdtünk.

-Elsőnek,te. –intett felém , de megráztam a fejem és a hasamba  pillangók éledtek fel.

-Mondjad.. az enyémhez még erő kell.

-Hát jó. Akarsz közbe sétálni?

-Azt mondtam, csak a ház előtt leszek.- ráztam meg a fejem és a szemébe néztem , mire csak elmosolyodott.

-És mindig betartod a szabályokat?

-Veled ellentétben, igen., de ne kerülgesd!- szóltam rá mosolyogva

-Összejöttem Natasával.- fúrta a tekintetét az enyémbe és a reakciómat várta. Az arcomra ráfagyott a vigyor  és ez volt az a pillanat, ahol belül újra darabokra törtem, de erősnek kellet maradnom.

-Gratulálok.- bólintottam, mire a mosolya szélesebb , lett, de a szeme aggódóan nézett rám. Vagy, csak én képzeltem ebbe is többet, mint egy kusza pillantás.

-Köszi. Mit akartál mondani?

-Már mindegy..legalábbis lényegtelen, majd holnap elmesélem, de nekem már be kellene mennem-hazudtam és a gombóc a torkomba egyre nagyobb és elviselhetetlenebb lett.

-Mert? Csak még egy picit.-nézett rám kérlelően, de megráztam a fejem

-Skypon vár az egyik barátom.

-És nem várhat még egy picit?

-Nem hiszem, hogy tovább bír várni.-ráztam meg a fejem, mire bánatosan , és szomorúan nézett rám, de azért felvillantotta a mosolyát.

-Akkor holnap. – mondta és szorosan átölelt. Minden ölelésnek van valami üzenete , ahogy ennek is volt.  Az eddigiek mind boldog üdvözlések voltak, de ez most más volt. Ő úgy tartott , mint ha nem akarna elengedni . Ez az ölelés egy fájdalmas búcsú volt a számomra és úgy kapaszkodtam belé, mintha bármelyik pillanatban össze eshetnék. Mert így is éreztem.  Reménytelennek és elveszettnek éreztem magam . Nem akartam elengedni mégis meg kellett tennem. Gyáva módon inkább feladom és elengedem.

-Szia. Biztos minden rendben? -engedett el a pár másodperces ölelés után, ami most számomra sokkal tovább tartott , majd intés után sarkon fordúltam és sietősen  léptem be.Nem válaszoltam neki, mert a gombóctól már megszólalni se bírtam. Még be se értem a házba, de patakokban folytak a könnyeim, majd az ajtó becsukása után zokogásban törtem ki.  Senki nem mondta , hogy az élet fer játék, de azt sem, hogy a szerelem az és én ezt pont tudtam is. Féltem tőle, de meg akartam próbálni. Szerettem volna mellette lenni és az ölelésében aludni. Szerettem volna az ajkát az arcomon érezni és a tenyerét a sajátomban. Mindent szerettem volna , de csakis vele.

-CSs!-kezdett el nyugtatni a nevelő anyukám a szobám ágyán  én pedig neki dőlve zokogtam tovább . Nem tudtam , hogy kerültem ide, de nem is érdekelt. Csak közel bújtam hozzá és sírtam tovább, ami alatt  a fájdalom egyre csak nagyobb lett bennem. A szerelem gyakran összetör minket, még úgyis, hogy a másik nem tud róla. Velem is ez történt , de nem szándékosan tette, viszont teljesen összetört, mert igen, most érzem igazán, hogy teljesen beleszerettem, ami nem gyakran fordul elő. És még naivan azt hittem, hogy ő is érez valamit.. Az élet valami gonosz játékot játszik velem, mert mindenkit elvesz tőlem, akire szükségem van.  A haragom hirtelen szinte gyűlöletté vállik , és eszembe jut, hogy mi miatt is vesztettem el a szüleimet. Szó sincs az élet kegyes szórakozásáról , ők azért haltak meg mert kémek voltak. Minden az öntelt kémek hibája, mert ha ők nem lettek volna azok, akkor soha nem haltak volna bele , és azt se tudnám ki az-az Aaron Towner. Akkor még mindig irtózva gondolnék a kék szemű ,sármos, és egosita pasikra , akik csábítóan mosolyognak és  talán még most is azon veszekednék apuval, hogy művészeti sulira megyek, nem pedig kémes akciókon veszek részt.   Teljes szívből gyűlölöm a kémeket!-ismételgetem magamban .