2013. február 24., vasárnap

II.4.rész

 Sajnálom, hogy csak most hoztam, de ez a napom be volt sűrítve , és köszönöm az előzőkhöz a kommentet illetve a két díjat, amit  holnap ki is rakok (tudom, hogy hamarabbra mondtam) Jó olvasást, remélem tetszeni fog .. ♥
-Mondtam , hogy ne öltözz át- fordultam felé , mikor belépett az ajtón, egy kissé nagy táskával. – És hogy , nem kell hoznod semmit.
-Nem baj. –hagyta annyiban és a szüleim felé fordulva nyújtotta a kezét, amit meglepődve , de elfogadtak.
-Dave Tawner.-mondta apa
-Jó napot. Katerina Korin. – fejezte be a bemutatkozást, miután anya is elmondta a saját nevét , viszont most mindketten kigubbadt szemekkel néznek.
-Korin? – kérdezett vissza anya
-Igen. Miért? –felelte Kat kissé meglepődve és megijedve a szüleim reakciójától.
-Ismertük a szüleidet. Részvétünk. – mondta apa és átölelte a lányt.
-Honnan ismerték őket?-kérdezte mire anyuék elgondolkodtak.
-Még a suliból Page-t. –hagyták annyiban, de ismerem őket , annyira , hogy tudjam , több van- e mögött.
-Szóval ..-szólaltam meg szerencsétlenül mire mindenki rám nézett.-indulhatunk? kérdeztem meg.
-Mennyit fogunk utazni? –érdeklődtem mire megtudtam, hogy pár órát simán eltöltünk a kocsiban.
-Honnan ismeritek egymást?-furdúlt felénk anya immáron a kocsiban , ő pedig várakozóan nézett rám, de mivel látta , hogy nem fogok válaszolni megtette helyettem.
- Az iskolából,együtt dolgozunk egy feladaton, de mivel a szemközti házban lakok , így nem volt nehéz megismerni. –felelt , anya rámosolygott én pedig szokásos fiúként előhúztam a telefont a zsebemből és mentem fel a kedvenc oldalaimra, de azért fél füllel ott voltam.
-Á szóval te vagy az akaratos mindet tudó csinos csaj. –felelte apa a kormány mögül,mire három pillantást éreztem magamon , de nem reagáltam. ..mintha nem is hallottam volna. Gonosz húzás volt apától visszaélni a szavaimmal. Nem halott még róla, hogy amit egy fiú mond az 3 nap alatt érvényét veszti? Ezt még vissza kapja..sőt a csinost nem is én mondtam hanem ő , bár nem mintha nem lenne rá igaz, de inkább hagyjuk.
-Van hobbid?- kérdezte meg anya
-Fotózok.-mutatta fel a gépet és való színűleg egy pár képet is mutatott anyunak, mert elég szép dicséretet kapott.
-Ezzel akarsz tovább foglalkozni?
-Nem, ez csak hobbi.  Még nem tudom, mi akarok lenni. Apám szánt nekem egy utat, de az túlságosan különbözik tőlem.
-Mien utat?-kérdezte komolyan apa
-Öm..egy elég komplikált. Nagyon körülírni nem tudom.-kertelte , majd csönd következett, de oldalamba bökött, mire akaratlanul ugrottam egyet .
-Egész végig azt akarod nyomkodni?-mondta halkan , hogy csak én halljam.
-Miért mi mást csináljak?
-Mondjuk beszélgess..de csak mert olyan csinos vagyok-mosolyogta a végét
-Azt nem én mondtam.- -viszonoztam a mosolyt fej rázva , majd a zsebembe csúsztattam a mobilt


-Elgémberedett a lábam. –nyujtoztatta ki mikor végre kiszálltunk a parkolóba.
-Legalább lemaradsz majd egy kicsit tőlünk. - mondtam neki
-Szépen!-fenyegetett anya mire erőltetett mosollyal visszafordultam
-Mekkora kár.
-Csak úgy mint te-döntötte el a fejét és segíteni indult,de apa hallotta a szép kis válaszát ezért mikor elhaladt mellettem halkan kinevetett, majd lepacsizott Kattel.
Igaz elég nehezen enged közel magához valakit, de látszólag elég jól kijön anyuékkal, akik meg is kérték (nem egyszer), hogy tegezze őket, és elégé kedvelik a lányt.  A bejárat felé fordultam, ahol már látszott a hatalmas kastély , ami minden mese elején megjelenik.
-Juj-hallottam egy vidám hangot magam mellet és segítettem felhúzni neki a kabátját, mert elég hűvös volt.
Apáékat követve hamar bejutottunk ,hála , hogy nekünk már megvolt  a jegy  és nem kellett pénztárba állnunk,  ahol már most hosszú sor kígyózott.
-Mennyi ember-húztam fel fintorogva az orrom, ahogy bejutottunk a kerítésen túl.
-Pesszimista vagy.-vágta rá Kat.
-Mondák már..
-Csak egy kis mosolyt-villantotta ki a szép fogsorát, mire erőltetten elmosolyogtam, de ez kis idő múlva már igazira változott.
-Álljatok be, csinálok családi fotót-ajánlotta fel mire megköszöntük és beálltunk Mickey egér mellé , majd anya elkérte a gépet tőle és én magam elé húztam a lányt , elölről átöleltem ,mire ő csak lefagyva nézett .
- Mosoly.-figyelmeztetett anya , mire mind a ketten a legszebb mosolyunkat varázsoltuk magunkra .
-Ez nem is lett vészes.-nézte vissza a képet, majd felém mutatta ,mire csak bólintottam és a kis házba sétáltunk be. Egy egész várost alakítottak ki ezen a rézen , de egyikünknek se nyerte el a tetszését ez a rész ,így tovább haladtunk ,viszont a végén azért felültünk egy hullámvasútra , én apa mellé ültem , így a két lány együtt került össze és lassan elkezdett indulni a szerkezet én pedig csalódottan gondoltam, hogy ilyen lassan megyünk végig, mikor őrült módba kapcsolt és száguldani kezdett. Mikor vége lett lassan kiszálltunk és pár perc pihi után azt az elágazást választottuk ahol füst szállt ki.  Apa térképe alapján „ horror város” volt, ami elég aranyosan volt berendezve. Ijesztő házak ,mi pedig az egyikbe be is mentünk , ami a legszimpatikusabb volt.
-Hogy csinálták meg ?-nézett fel a sötét égboltra és kattingatni kezdett a fényképezővel
-Könnyen, de inkább élvezd.-mondtam neki és a házba belépve egy halom mű pók hullott ránk , majd pár szobán kerestük vártuk az ijesztgetést , de sehol semmi nem volt, és természetesen ilyenkor ugrott elénk a vámpír.

-Nekem is tetszett.-kelt anya védelmére Kat ,miután kijöttünk a házból és a kalózok területére értünk
-Ugye nincs víziszonyod?-kérdezte apa tőle mire megrázta a fejét és a kalózhajó felé sétáltunk.
-Mellém ülsz. –jelentettem ki neki , mire bólintott
-Csak nem félsz a kalózoktól?-kérdezte
-Csak ha Hook Kapitány van ott..  ,de a kalóz lányokat szeretem..
-Haha..-mondta erőltetetten
-Nem viccnek szántam..amúgy Jack Sparrow a kedvenc-mondtam mikor leültünk és elindult a hajó, majd jött a legénység.
-Vélemény?-kérdezte meg mire rámondtam egy aranyost.
-Na itt mos meiket?-kérdezte apa és a térképet nézte. Mivel 4 elágazás volt a felénk esőt választottuk és ismét egy kis városban sétáltunk, ahol hemzsegtek a mesebeli szereplők.
-Gyertek be!-mutatott anya egy cirkusz sátorra , ahol a bohócok ugráltak.
-Én inkább megvárlak titeket.-ült le mosolyogva , de a kezem után nyúlt.-És ő is.
-Én bementem volna-háborodtam fel.
-És itt hagynál egyedül?
-Félsz a bohócoktól?-mosolyogtam ,amint felismertem miért nem akar bejönni.
-Túl sok volt a  bohócos film. -bólintót
-Tényleg ijesztőek. Képesek akár egy gémkapocsal ölni..durva..-mondtam elgondolkodva mire vállba bokszolt.
-Nyugtass, ne ijesztgess.-parancsolta meg.
-Lehetnél kedvesebb mikor félsz..-indúltam el sétálni, mire követett
-Sajnálom. –mondta, de nem hallatszott a hangjába-És ha nem találnak meg?-kérdezte
-A környéken leszünk.-mondtam és rögtön belekezdett a fotózásba .
-Menyit csináltál már?-kérdeztem
-Sokat-mosolyogott
-Jól érzed eddig magad?
-Igen..te is? Nem bánod, hogy én jöttem és nem egy haverod?
-Persze jól és nem bánom, hogy te jöttél. Te is lehetsz még haver.-válaszoltam és abszolút így gondoltam. Sőt talán még jobb is , hogy így alakult.
-Kedvelem a szüleidet.-váltott témát
-Én is őket. ..amúgy szerintem ők is kedvelnek. –mondtam mikor egy hattyús helyre érkeztünk és leültünk az egyik padra .

-Állj oda. Csinálok rólad egy fotót mutattam az általam kiválasztott helyre, de ő óvatosan megrázta a fejét.
-Miért?-kérdeztem meglepődötten.
-Nem kell magamról kép, legalábbis ha egyedül vagyok rajta. Olyankor elveszettnek érzem magam, akárhányszor ránézek a képre.
-Na ..nincs miért úgy érezned.. csak legyél magabiztos és mosolyogj .-mondtam és kisebb noszogatás után oda állt , de nem bírt rendesen mosolyogni , ezért elkezdtem hülye fejeket vágni, mire rögtön röhögni kezdett én pedig elkattintottam a gépet.
-Jó lett, aranyos vagy rajta.-mondtam mikor visszajött és a képet nézte,majd felpillantott és halkan  megköszönte.
-Szerintem indulni kéne –mutatott a kalimpáló anyura , akinek ép a kezét fogta le apa.
-Dehogy is, csak azt üzeni jól vagyunk, akármeddig maradhatunk. –mondta mire érdekes fejjel rám nézett
-Induljunk arrafelé-mondtam mosolyogva és a keze után nyúltam, amit elhúzott.
-Akkor megkeressük a szökőkutat?-kérdezte apa ,mire az utat kezdtük böngészni. Lehetőleg legrövidebbet, amit meg is találtunk és elindultunk. Anyuék elől kézen fogva, nevetve , mi pedig hátul ballagtunk, ugyancsak nevetve.
-Amúgy tök fura, hogy tudunk azért rendesen is beszélgetni, sőt még nevetni is együtt.
-Van ez így-rántott a vállán és végre megérkeztünk
Mindenki összevissza nézett , mert gyönyörű volt,ez után pedig mikor kigyönyörködtük magunkat itt is csináltunk pár képet, mindenki mindenkivel. Anya Katel egy csajosat mi meg apuval egy hülye fejeset , majd egy lazásat. Ez után anya-apával és én Katel.
-Egy pillanat, ezt fel kell vennem.-mondta apa, amint megpillantotta a kijelzőt és félrevonult.
-Sajnálom, de nekem haza kell mennem .-jött vissza .
-Nem érne rá? –kérdeztem meg
-Nem.-mondta mire elég rossz kedvem lett és nem takargattam. Dühös voltam, mert  megint ezt csinálja.
-Jó munkát- mondtam a szavakat , majd másik irányba indultam volna
-Megállnál ?! Most mi bajod?
-Az , hogy mindig ezt csinálod! Mikor volt egy szabad napod a családodra? Persze mindennap találkozunk a vacsoránál meg mikor hamarabb jössz haza, de ezen kívül semmi. Anya járt velem a játszótérre én pedig vártam az estét , hogy elmeséljem megtanultam bicózni, ahogy az összes élményemet ott mondtam el. Kosár meccseken ott se voltál ahogy az általános iskolai ballagásomon se. Végre lenne egy nap és megint lelépsz. Persze értem ez a munkád, innen jön a pénz amiből eszünk élünk és a többi. Tudom sok mindent megkapok , amit a többi gyerek nem, de akkor is jó lenne, ha többet lennénk együtt.
-Majd otthon megbeszéljük. –mondta , elbúcsúzott mindenkitől és már indult is.
-Több napos lesz?-kérdeztem meg anyut, aki csak a fejét rázta
-Nem tudom még.
-Tök jó.- indultam el duzzogni, mint egy 5 éves kisfiú , de egy lágy kart éreztem meg magamon kb 8 méter után, amiből rögtön visszarántottam a kezem, de Kat feljebb , a bicepszemnél megállított egy határozott mozdulattal és elém sétált.
-Ne csináld ezt!-kérlelt gyönyörű szemekkel, amit egy kissé talán több ideig néztem , mint amennyire kellett volna.
-Nem érdekel. Mindig ezt csinálja, most már kész elegem volt. –mondtam neki dühösen és tovább indultam volna azonban újra megállított és megint kedvesen próbált nyugtatni, de  mikor nem használt akkor egyszerűen önmagát adta.
-Lenyugodnál? Oké értem hogy szarul esik , hogy nem látod és mindig a munkájával van elfoglalva , de ezt miattatok is teszi.. szerinted nem érdekli a kapcsolatotok? Javítani akar rajta ezért hozott el téged ide.. lehet, hogy néha lelép, de legalább melletted van az édesapád.. és akármit is mondasz szerintem igenis foglalkozik veled- mondta el dühösen a monológját , ami használt..
-Sajnálom.-hajtottam le a fejem
-Nem tőlem nekem kell ezt mondanod-mutatott a padon üldögélő anyura ,akihez oda mentem és leültem. Egy darabig csöndben ültünk, mert a fejemben kavarogtak a dolgok , amiket mondani akartam neki.
-Nem tehet róla , hogy el kellett mennie. Ne legyél rá dühös, csak van , amit még nem tudsz..
-Akkor áruld el..megérteném nem vagyok már 5 éves
-Én nem tehetem..
-Mindegy..sajnálom az egészet..megértem.. –mondtam őszintén ,mire felsóhajtott és átölelt.
-Ugyan olyan forrófejű vagy mint az apád.-mondta felnevetve , majd csöndben ölelt tovább mikor egy halk kattanást hallottam
-Töröld ki- mosolyogtam Katre mire lemondóan nézett rám
-De olyan idilli –mutatta meg mire megnyomtam a  törlés gombot.
-Fagyit? –fordúltam anya  felé , aki nemlegesen megrázta a fejét , de a pénztárcája felé nyúlt.
-Hadjad-mondtam és Katet karon fogva húzni kezdtem.
-Miet kérsz?
-Semmiet.-felelt szerényen , mire várakozóan lenéztem rá.
-Tényleg nem kérek..
-Mit adhatok?-kérdezte meg a nagydarab bácsi kedves mosollyal.
-Egy almásat és ..-néztem Katre
-Egy csipkerózsikást –fejezte be  én pedig kifizettem és már indultunk vissza
-A tiedé mien?-kérdeztem és mikor felé m tartotta megkóstoltam közben az ennyimét is megmutattam.
-Meggyes..-állapítottam meg, majd leültünk egy asztalhoz , amit anya foglalt és viccelődni kezdtünk.
-Hogy jutunk haza?- kérdeztem meg
-Dave elvitte a kocsit , de értünk küldött egyik közeli ismerősét, aki majd hazavisz minket. Még van fél órátok.-mondta mire bólintottam.
-Akkor gyertek- mondtam nekik , de anya fájdalmasan nézett rám
-Megvárlak titeket.
-Nem fogsz unatkozni?-kérdezte meg Kat
-Dehogy is..menjetek csak-intett én pedig húzni kezdtem a lányt azokra a vasutakra amiket kihagytunk.
-Arra is –mutatott az 5.hullámvasút után egy hattyús hajóra, ami végigvisz a vízen
-Be nem ülök.. tök nyálas-romantikusnak néz ki. –gondoltam bele az útba
-Én is beültem mindbe veled
-De azokat élvezted is..
-Jaj, nem érdekel, gyere már.. húzta a kezem
-Még a végén egy párnak hisznek minket
-Minket?-kérdezett vissza
-Jogos.. rendben-adtam be a derekam és bele ülltűnk a hattyúba , ami indult is. A víz tele volt tavi rózsákkal , majd a fűzfa ágaiba mentünk, ahol az Ariel jelentetett próbálták megvalósítani és mikor a hajó tovább úszott egy barlangba érkeztünk, ahol láttuk, amint csiprekerózsika alszik illetve Hófehérke épp felkel a herceg csókjára. Látszott a szépség és szörnyeteg tánc jelenete és Miki-Mini csókja, amit rögtön Aladdinék követtek. és a barlangból kiéve egy kisebb vízesés huppanóhoz értünk, ahol a z oroszlánykirály szerelmes jelenete volt látható. Az hittem a hattyú fel fog borulni, de okosan megcsinálhatták, mert szinte nem is volt érezhető. Ezek után még láttunk pár aranyos jelenetet és egyszer énekeltek is nekünk mint a mesékben , az utunk végén pedig kihúztam a „hajonkból”
-Belehaltál?-kérdezte meg én pedig a fejemet egy nemleges válasszal megráztam.
-Tetszett?
-Nagyon-mondta csillogó szemekkel
-Szóval te romantikus típus vagy-vontam le a kivetkeztetést
-Nem, vagyis szeretem az aranyos dolgokat, de csak mértékkel.
-És ez a  mértéken belül volt?
-Aha..szerinted nem?
-Végül is..én nem értek ehhez.. –válaszoltam visszagondolva a kis útra .
-Milyen volt?-kérdezte anya mikor odaértünk.
-Jó -válaszoltuk tömören, majd Kat kis élmény beszámolója után kint vártuk a kocsit, ami pár percen belül megérkezett
-Köszönöm szépen az egész kirándulást. Mivel tartozok? –kérdezte meg anyutól
-Jaj semmivel-legyintett-Örülök, hogy jöttél és szívesen látlak máskor is.-mondta majd megölelte és hamar behúzott a házba.
-Köszönök szépen mindent.-mondta , majd én is magamhoz húztam ,mert nagyon tétován állt. Lassan visszaölelt és el is engedett, majd egy szia után elindult.

2013. február 20., szerda

II.3 rész




 Köszönöm szépen az eddigi kommenteket , imádlak titeket ♥♥ a legelsőkre válaszoltam is  és ezentúl is megpróbálok majd (a második résznél a válaszok kimaradtak)  Hát a rész elég nehezen indult, de hirtelen belelendültem és történetek benne, olyanok , amiket igazándiból nem is tervezetem meg előre, de remélem tetszeni fog..  jó olvasást ♥

Fáradtan dobtam be magam a laptopom elé és élveztem a hétvége kezdetén, ugyanis péntek van. Lassan átpillantottam az ablakon, de nem láttam senkit , így nyugodtan folyattam a keresést. Kattel az este óta nem is beszéltünk..gondoltam, hogy elhívom a buliba, de  talán , majd a jövő héten. Nálam a haverokkal (kisebb csoport) szokás a péntek esti buli a parton, nem mintha olyan meleg lenne, de van egy fedett épület,amolyan kis bolt a fiataloknak…
-Majd jövők!- kiabált fel anya én pedig ahogy kimenet átmentem a szobájukba és a szekrényeket húztam ki hátha találok valamit..de pontosan mit is keresek? –kérdeztem meg a magamtól , mikor már a nappali szekrényeket néztem , szerintem eredménytelenül. Semmit nem tudok, csakhogy  két ember meghalt és az a nő ,Marry, minket is célba vehet , meg hogy  valamibe bele kéne avatni, amihez közöm van és az alapokat tudom hála a  küzdő sportoknak , ebből mégis , hogy a viharba induljak ki? Mennyek  a nagyapához , vagy várjam meg amíg kibökik?
-Mit keresel?-ijesztett meg anya hátulról a kezében pár zacskóval, amit tisztességesen elvettem tőle.
-Csak kell a  suliba egy fénykép-rögtönöztem, mert mázlimra , pont az albumos szekrény volt nyitva.
-Remek-csillant fel a  szeme és pár perc alatt kipakolt , leültetett maga elé és hozta a kis könyveket , majd mindegyiknek az emlékét kezdte körülírni és mesélt róluk.
-Az mi?-lapoztattam vissza egy baráti fotóra , amit kihagyott.
-Csak egy régi kör.-mondta mosolygósan és kissé gondolkozva , majd elszontyolodott.
-Látod őket?-mutatott a képen lévő férfira és szőke nőre. – Nemrég meghaltak. Kegyetlen a sors..-húzta el a száját.
-Jóba voltatok? Mibe haltak bele ?
-Nagyon jóba és autó baleset. –válaszolt, majd tovább lapozott, de én azért még vissza kérdeztem
-Honnan ismertétek meg egymást?
-Még a gimiből. Nézd-mutatott egy másik képre , amiről rögtön mesélt . Rengetegszer hallottam már ezeket a történeteket, de anya annyira beleéli magát és vidáman mesélt, hogy szívem szakadna meg , ha félbeszakítanám,ám nekem nem is kell.
-Majd én beengedem.-pattantam rögtön föl és az ajtó felé siettem .
-Menekülj-súgtam oda apunak , aki értetlenül nézett rám, majd mosolyogva ment anyunak köszönni, de rémülten nézett vissza amikor belépett a nagyszobába én pedig a lépcsőn siettem fel. Neki már annyi, onnan nem szabadul, de ezáltal én szabad vagyok , ezért az esti bulihoz kezdtem készülődni közben Zackel beszéltem telefonon , majd mikor lerakta magamra aggattam a cuccokat és vacsorázni mentem.
-Most kinél lesz?-kérdezett rá anya  a buli helyszínére
-Tengerpart. Apa holnap akkor viszel magaddal?-néztem rá
-Hát igazság szerint , szabad napos vagyok illetve leszek.
-Értem.Akkor majd máskor.
-Ja.
-Holnap családi napot szervezünk és már megvannak a belépők. 4 , hogy ne unakozz…
-Merre?
-Meglepi.-mondta  örömmel anya, majd elköszöntem tőlük és a part fele sétáltam .
Kellemes kör mindenki jól érezte magát és hatalmas társaságunk volt .A jókedvűnk miatt vonzottuk  a tekintetet, de nem érdekelt minket, folytattuk tovább a hülyülést és néhányan táncoltak is közöttünk illetve viccből nekünk. 
-Gyere.-húzott fel az egyik lány ,így út közben Zack kezébe nyomtam a sört és a lány derekára tettem a kezem , de 3 szám után mentünk is vissza a többiekhez és visszaküzdöttük magunkat az eredeti helyünkre, azzal a különbséggel, hogy az ölembe ültettem és néha-néha flörtöltünk.  Igazándiból csinos volt a lány, meg szinte tökéletes, csak túl könnyen megkapható, de lehet , hogy ezt csak én érzem így.
-Jössz?-kiabálta túl a tömeget Zack.
-Hova?-kérdeztem mire az üres flakonra bökött ezért Natasát (mint megtudtam a nevét) felállítottam, majd elindultunk.
-Csajozunk?Csajozunk?-húzogatta a szemöldökét, miközben a rendelésünkre vártunk.
-Te beszélsz?
-Csz ..hát igen.. mester vagyok –húzta ki magát büszkén
-És mi van az alakulóban lévő csajjal?
-Milyen csajjal?-nézett rám hülyén , majd mintha leesett volna a  tantusz úgy folytatta. –Jaa..már semmi. –mondta ,de azért elég gyanús volt nekem a helyzet . Visszafele indultunk, ám egy ismerős ideges lánnyal találkoztam , akinek az imént a pólóján landolt a kezemben lévő kibontott sör.
-Úúúhh-szisszentett fel Zack én pedig ,csak mereven néztem a szemébe, mozdulni nem mertem , annyira szúrósan nézett.
-Vad barom! – mondta idegesen Kat.
-Rég találkoztunk.-húztam el a  szám és a felsejét vizsgáltam, aminek elég nagy volt a kivágása..legalábbis innen fentről nézve
-Ne bámulj már!
-Bocsánat..mind kettőért.-kérdetem elnézést
-És attól most nem lesz sör szagú a felsőm?
-Lehetséges-mosolyogtam rá, de nem hatotta meg , inkább egy „ne fárassz már „ nézéssel jutalmazott.
-Mit keresel itt?-kérdeztem rá
- Valószinűleg azt amit te.  Csak jól akartam érezni magam.
-Kivel jöttél?
-Semmi közöd hozzá , de azért elárulom, hogy egy baráttal.
-Neve is van? Ismerem?
-Mivel ő ismer téged, valószínűleg te is őt..
-Áhh szóval voltam már téma. Melyik körben? Álom pasik vagy életem nagy szerelme ?-mosolyogtam pimaszul,mire hasba vágott .
-Egoista majom.
-Te semmit nem tudsz rendesen felfogni? Állandóan ilyen vagy? –akadtam ki , mert ebben az 5 percben is csak bunkózni tud.
-Bocsánat , hogy nem repesek. Éppenséggel leöntöttél..
-Mondtam már , hogy bocsánat!
-Attól nem jön helyre okoska!
-Istenem ilyen egy nő személyt- fújtattam magam elé és indultam volna el , mert semmi kedvem nem volt még jobban veszekedni vele
-Idióta-jött a vállamba
-Hisztis !-fordultam utána ,de nem reagált , csak a mosdó fele ment  én pedig vissza  a bandához.
-Hiányoztam? –kiabált oda Zack
-Nagyon- borultam a vállára, mire Natasa , aki újra az ölembe ült ijedten nézett rám .
-Öö..-mondta
-Csak vicc..csak a haverom.-mondtam , mire tett egy bizonytalan bólintást.
-El ne hidd neki. Már eljegyzett. – mutatta Zack az üres kezét , és lassan újra bekapcsolódtunk a beszélgetésbe.
-Mi volt a csajjal? –kérdezte meg az egyik közelembe üllő.
-Csak véletlen leborítottam.
-Béna –ütött a vállamba Zack , Natasa pedig féloldalasan mosolygott , majd a többiek kibeszélni kezdték , de fogalmam sincs miért, mert nem az én dolgom lett volna, mégis leállítottam őket, így másról kezdtek beszélni és lassan nekem is újra jó kedvem lett megfeledkezve , az előbbi incidensről.
-Ugye tényleg nem vagy buzi?-kérdezte meg Natasa ,mikor hazafelé kísértem, mert szerintünk ennyi (hajnali 3 volt) már bőven elég volt és mégis lány ,ne mennyen egyedül az utcákon.
-Dehogy is. – röhögtem fel  és mosolyogva lenéztem rá.-Mégis miből gondoltad?-kérdeztem meg
-Hát helyes vagy ..csajod sincs..plusz az a hiányzós pillanat Zackel..
-Bebizonyítsam?-kérdeztem meg , mire mosolyogva, kipirultan lehajtotta  a fejét én pedig közelebb lépve hozzá felemeltem és megcsókoltam. Nem ellenkezett , inkább játszadozott a nyelvünkkel én pedig a seggére csúsztattam a kezem, kipróbálva mennyit enged , de látszólagosan nem zavarta a dolog.

-Majd hívsz? –kérdezte meg az ajtójuk előtt
-Persze .-mondtam a csillogó szemeibe és egy arcra puszi után hazafelé indultam. Nem..nem hazudtam, valószínűleg hívni fogom.-gondolkodtam el a lányon , majd rögtön eszembe jutott Kat , amitől egy picit mérgesebb hangulatom lett. Egyszer bunkó aztán simán lehet vele normálisan beszélgetni most meg megint kezdi.. –sohajtottame egyet idegesen és inkább más fele tereltem a gondolataimat, de így a „titokról” kezdtem filozofálni. Az biztos, hogy a nagypapa az egyik esélyem.. talán ő belőle is kitudok venni valami használható infót.
Lassan a zárba helyeztem a  kulcsot és forgattam rajta kettőt, majd magam után bezárva csendben a szobámba osontam onnan pedig a fürdőbe és egy gyors zuhany után már zuhantam is be az ágyba, ahol az álom hamar elnyomott .
Zihálva keltem fel amikor anya ébresztgetni kezdett. Miért kell nekem folyton azt álmodnom, hogy meg akarnak ölni?
-Elmegyünk bevásárolni rendben? –kérdezte meg mire bólintottam és visszafeküdtem, de fél óra után megint ki kellet szállnom , mert valaki ráragadt a csengőre.
Idegesen téptem fel az ajtót anélkül, hogy kinéztem volna , így meglepetésemre Kat állt ott egy kis mappával a kezében.
-Jó reggelt !-köszöntem neki kissé bunkón , aki véletlen  óvatosan lepillantott a testemre , majd  erősen a szememet szugerállta.
-Be jöhetek? –kérdezte  mire kentebb tártam az ajtót
-Mi járatban? –kérdeztem a kissé zavarban lévő lányt , miközben felfelé csoszogtam a szobámba.
-Ez a szobád?- kérdezte meg és óvatosan leült a fotel szélére én pedig az ágyba dőltem vissza és magamra húztam a takarót.
-Nem a titkos bunkerem ahol a gonosz terveimet fogatom. Szóval minek köszönhetem, hogy rád kelek?-kérdeztem csukott szemmel
-Ha nem tűnt volna fel együtt kell csinálnunk egy fizika projektet.. –mondta lekezelően- Csak nem aludtál?-hallottam az immáron vidámabb hangját
-Ha nem tűnt volna fel-ismételtem meg ugyanolyan gúnnyal ahogy ő mondta- nem ebbe szoktam járkálni .-keltem ki az ágyból ,majd a hosszabb alsógatyámra mutattam , de ő csak a szemembe nézett , én pedig pár perc alatt a szekrényemből kikapott farmert húztam fel.
-Hallottam már olyanról aki alsógyatában járkált ebben az utcában.-mondta, mire elvigyorodtam
-Az két éve volt és vesztettem egy fogadást rendben? –gondoltam vissza- Ki mondta?
-Naomi-köpte rá hirtelen
-Áhh..a barátos nő.. –nevettem és elágyaztam-Innivalót? Reggeliztél már?
- Aha, és nem kérek köszi.- ejtette meg egy mosolyt mikor szembe ültem vele
-Szóval fizika.. miről készítsünk kísérletet?-kérdezte  én pedig benyomtam a laptopot és megráztam  a vállam.
- Mindjárt keresünk valamit, de  még van rá 3 hetünk..
-Pasik-forgatta meg a szemét-Szerintem te fél vállról kezelnéd az egész feladatot és az utolsó pillanatban kapkodnál, de mivel én nem olyan vagyok ezért szépen lassan megcsináljuk és nem szakadunk bele.
-Eltaláltad.- hagytam rá és beírtam a googléba, mire felém hajolt.
-Nyugodtan mellém ülhetsz, nem harapok- szóltam neki , amikor oldalra néztem és az arca 2 centire volt az ennyimtől, de ő akkor is állt.
-Egy perc beengedem őket.-mondtam a csengőt halva , mikor már több mint 20 oldalt csendben átnéztünk.
-Öltözz fel.. összepakolom az uzsikat és indulunk. Kb fél óra. Megvan már a plusz jegy nyertese? – kérdezte meg.
-Hát..meg..-mondtam zavartan a tarkómat vakargatva és gyorsan kattogott az agyam személyek közt, mert teljesen kiment a fejemből. –Hova is megyünk?
-Disney Landbe. –mondta apa mire grimaszt vágva néztem rájuk.
-Disney Land?-kérdeztem vissza.
-Nem azért , de nincs inkább valami kevésbé-kezdtem bele, de apa félbevágott
-Kis korodba kezet akartál fogni Mickey egérrel , másrészt pedig a jegyek már megvannak hiába „nőttél” fel. –mutatott idéző jelet a kezével, majd mikor közelebb jött gyorsan elmormogott egy bosszút .
-Akkor készülődök. –mondtam és felfelé rohantam
-Megvan mit csinálunk.-jelentette ki boldogan az ágyamon heverésző lány, mikor felmentem és a szekrényem előtt kapkodtam.
-Fehér vagy kék?-mutattam fel a rövid ujjút.
-Fehér, de mi ez a felhajtás?
-Voltál már Disney Landbe?-kérdeztem meg , mire ő megrázta a fejét.-És van kedved eljönni? –váltottam be a csábos mosolyomat.
-Mi?
-A szüleim elvisznek Disney Landbe és van plusz egy jegy, amit annak adok akinek adok.
-És te rám gondoltál?- kérdezte mosolyogva
-Hát..ja..-mondta elgondolkodva
-Kiment a fejedből és nincs más-húzta a száját el ,de aztán rá m mosolygott-Tök mindegy, élvezném az biztos.
-Talán lenne más, de mindegy. Akkor ez egy igen?
-Naná. Mikor indulunk és mit hozzak?  Ugye ez nem egy randi?
-Kb fél óra és semmit, dehogy az.-néztem rá hirtelen fintorogva , mire elröhögtünk magunkat , de azért megdobott egy párnával. –Kihasználjuk egymást. Te azért mert elakarsz jönni Disney Landbe én meg azért, hogy ne unatkozzak. –mondtam mikor a nyakamba akasztottam a medálom és a zsebembe csúsztattam a telefont.
-Azért ez nem így van-mondta mikor félredöntötte a fejét, így pedig aranyos hatást váltott ki, de erre nem válaszoltam .
-Akkor hazamegyek szólok a nevelő szüleimnek jó? –kérdezte meg-így jó vagyok?-mutatott magára
-Fúj, dehogy . Mit képzeltél , így elviszünk magunkkal? –kérdeztemtettetett felháborodással. -Tökéletes.- mondat a végére
-Most tényleg nem jó?-kérdezte sokkoltan, mire visszatartva a mosolyomat menyugtattam, hogy jó lesz így .  Az miért van , hogy ha azt mondom egy lánynak , hogy csúnya valami, azt rögtön elhiszi, de ha tetszik illetve szép azt órákon át mondom úgyse hiszi el?