Váó .. na most mi legyen? :/ 18-18..... lehetne , hogy kommenben (vagy megpróbálok chatet készíteni, hátha most sikerül) adtok ötleteket illetve akik igennel szavaztak azok is kifejtenék a véleményüket? Ha nem , akkor az igen felé pártolok , mert ahhoz van több ötletem.. :/ És lehet még egy incifinci kérésem? Kaphatok kommentet ? *.* Akármien jó.. legyen az rossz vagy jó vélemény, de ha egy pontot irtok is boldog lennék.. jó olvasást :) ♥ /u.i: zavar titeket, hogy a megjegyzésekre nem igazán válaszolok? /
Lana szemszöge:
Akármerre nézek ,csak a fehérséget látom, akárcsak egy üres , hófehér
szóba falak nélkül ,én pedig már az őrület szélén állok. Tudom, hogy menekültem
és meglőttek. Meghaltam? Ez lenne a mennyország , vagy a "váró terem"
? Vagy nincs is egyik sem?! A semmiben képek jelentek meg , én pedig rögtön azok felé szaladtam, de nem bírtam lépni, csak egy helyben futottam .
-Valaki!-kiabáltam, de csak a visszhangot hallottam ,majd ahogy koncentrálni
kezdtem a külvilágot is észleltem. Legalábbis hangokat hallottam körülöttem ,
és egyre jobban éreztem magamon a fájdalmakat , majd mintha , csak álom lett
volna nyitottam ki a szemem és egy sötét szobában voltam puha ágyba tekerve
mellettem , pedig a kalapos fiú állt .
-Végre..már órákon át itt feküdtél. -mondta mikor észrevett . Egy széket
fogott meg , majd elfordította úgy hogy a támla a teste felé nézzen és az
állát rátámasztva fíkszirozott.
-Jobban vagy?-küldött felém egy féloldalas mosolyt én pedig meglepődtem a
rokonszenvétől, mert múltkor a szobában a kedves tett ellenére utálatot és
lenézést sugárzott felém.
-Mihez képest? Ahhoz , hogy meglőttek , igen . -mondtam és a bekötött
felkaromra néztem, majd a csuklómra vándorolt a tekintetem, amin nemrég komoly sérülések voltak, de most az egész karom "pólyában" van
-Elég csúnya volt. -húzta el a száját , de még mindig boci szemekkel nézett
rám , amitől kezdtem zavarban érezni magamat.
-Te láttál el?-lepődtem meg rögtön , és a döbbenet az arcomra is kiült.
-Persze. Elvileg nem akarta volna a főnök, de sikerült rávennem . -mondta
kicsit elgondolkodóan, majd újra csöndben figyelt
-Köszönöm szépen. Mi ennyire érdekes rajtam? -kérdeztem meg mire ő halványan
elmosolyodott és megrázta a fejét
-Semmi , Lana
-Hát jó, kalapos srác-mondtam . A végét direkt tettem így oda, mert ő a
nevemen szólított , de én nem tudtam az övét.
-Ben-nyújtotta nevetve a kezét , de én a ballal akartam kezet fogni, mert a
jobb mozgatásánál a fájdalom erősebben nyílalt belém. Kéz fogás helyett
kéz csókot kaptam.
-Chrissék jól vannak? -kérdeztem meg , mire ő egy biztató bólintással
jelzett, így megnyugodtam.
-Davet látták a környéken -mondta mire majd kicsattantam az örömtől , de
aggódni kezdtem, ám rögtön kezdtem a megnyugtatást. Ha látták , akkor még nincs baj , majd ha összetalálkoznak
vele , akkor kell aggódnom miatta.
-Hogy akarjátok elkapni?-kérdeztem
-Ne akard tudni..., de majd én megpróbálok falazni neki. Te , csak
gyógyulj.
Bólintottam, mintha beletörődtem volna , de ez nem így van. Mindig én vagyok
a bajba jutott herceg kisasszony. Persze, üljek a seggemen és várjam, hogy
megint mentsenek meg, és több ember kockáztassa értem az életét. Nagyobb bajom lehet , hogyha kimegyek külön akciózni?
Elvégre arra számítanak, hogy ő most oda fog menni a ketrechez kiszabadítani
minket, de hogyha nem ő megy, hanem én?
Pár szót még beszéltem Bennel , azután fáradtságra hivatkozva
megkértem, hogy hagyjon egyedül. Vártam pár percet, majd kiugrottam az
ágyból és a nekem kikészített tiszta ruhát húztam fel, amit nem tudom miért
illetve kitől kaptam, de hálás voltam, mert az ennyim már inkább cafat darab
volt mint ruha. Gyors felhúztam , közben ügyelve a bekötött kezemre és a
fiókokba kutattam valami fegyver után , de mindegyikben számomra
értéktelen papírok , géz darabok, olló és ragasztó szalag volt. Halkan kiléptem
az ajtón , szerencsémre pont nem őrizték őrök ezért a következő szobába
kukucskáltam be, de azzal a lendülettel vissza is csuktam , mert nekem háttal
állt Michael. Gyors befutottam a szobámba és beugrottam az ágyba , közben
nyakik betakaróztam és alvást szimuláltam, de mivel nem jött senki utánam
hallgatózni kezdtem . Beletelt vagy fél órába , mire ajtó csapódást
hallottam és a léptek után én is kimentem ,majd az előbbi ajtón besétáltam,
Szerencsémre ezúttal már üres volt. Mivel nem tudtam mennyi időm van hátra mindent átforgattam , mire az egyik záros
fiókba (amit kitéptem ) találtam egy puskát és a szobából rohantam ki.
Felesleges eltüntetnem a nyomaimat, csak idő húzás lenne, mert igyis-úgyis
megtudják , hogy mi történik. A folyosókon óvatosan mentem, mert elég sok
őr jött ment . Pont az egyik páros elől bújtam el, ám visszanézésből
észrevették a bújó helyem . A puskát emelte , mire a másik leütötte . Én pedig
értetlenkedve álltam ott
-Menjél már, beépülve vagyok.. -kiabált rám egy női hang én pedig rohantam
el onnan az emlékezett helyre.
Szembe egy bosszús tekintettel találtam magam, aki nekem esett volna, ha
mögülem nem kap egy lövést. Én rémülve néztem hátra, de , csak az előbbi nő
lőtte le. Lassabban futottam ezáltal bevárva őt, de nem sokáig maradtunk
együtt , mert az utolsó métereknél lemaradt verekedni, így nekem kellett tovább
menni. Idő után túl ismerős helyen voltam. Tudtam, hogy már csak egy sarok
választ el tőlük. Hallottam a hangokat . Ismertem a terepet , Tudtam
mi hány méter lehet , azt is , hogy állhat a két őr , aki ott figyel, vagy , hogy a másik oldalra közelebb állnak, mert onnan várják a behatolást, mégsem
lőttem, csak tétováztam, majd mikor elég maga biztosságot gyűjtöttem a hozzám
közelebb állóra céloztam és lőttem, de a golyó még csak közelében sem
volt az emberhez , eléggé látszott, hogy ez az első fegyveres lövésem, úgy istenigazából. A figyelmet elég rendesen felhívtam magammal,
ezért újra céloztam és szinte
egyszerre , két golyót is kilőttem, hátha így célba találok. Az egyiknek a
térde felé ment , így ő összeesett , de a másik még midig haladt közben
tudósította a többieket a történtekről. Mikor a sarokhoz közel
lehetett lőtt egyet, mert a puskáját lövésenként újra kellett tölteni, így
volt előnyöm, és kihajoltam . Ezúttal nem lőttem inkább fejbe vágtam a
puskával, amitől vérezni kezdett a homloka, de újra lőni próbált, ám a Chrissel való fegyver túra miatt, könnyed, begyakorlott mozdulattal csavartam ki a kezéből a puskát és félre dobtam, majd minden erőből a hirtelen beugró védekező illetve ütő jeleneteket játszottam le, ahogy épp a helyzet megkívánta, de a mozdulataim nagyon gyengék voltak és árulkodtak, a tényről miszerint nem vagyok betanult ügynök inkább csak egy pár órát tanult lány, a földre mégis le tudtam juttattatni, de a puska után kapott és röhögve nézett rám , közben a kabát ujjával letörölte a véres orrát. Én is a fegyveremet emeltem volna felé, de tudtam, hogy ő gyorsabb lenne, ám mikor a ravaszt akarta meghúzni , hátulról lelőtte valaki. A szemei fennakadtak, majd összerogyott előttem és a véres tócsa pár másodperccel már körülötte volt. Remegve néztem fel ,
mire Ben mérges szemeivel találtam szembe magam.
-Nem azt mondtam , hogy maradj ott?-kiabált idegesen én viszont még mindig
az előttem fekvő férfit néztem és teljes sokkban éreztem magam.
-Meghalt?-kérdeztem félve és a hangom is remegett
-Szerinted? Persze, hogy igen. - kiabál még mindig majd a halántékát
masszírozva elhúzott onnan
-Előbb lőttél meg egy férfit...a másiktól meg sokkot kapsz?- kérdezte
meg én pedig az általam lelőtt emberre néztem
-Térdre ment. Ott nem hall meg.. Ugye?
-Csak véletlen találtad el ott.. -mondta már higgadtabban , majd befelé
siettünk , közben pedig már nagyából sikerült feldolgoznom magam a történteket, vagy legalábbis jó mélyre elzárnom magamba , amíg ennek vége nem lesz.
-Mit keresel itt?- kérdezte Patric kicsit kiakadva tőlem
-Elkaptak, visszakerültem és most kiszabadítalak. -mondtam és az
utasításokat hallgatva (közben lesve Benről) szerencsétlenkedve kinyitottam a
zárat , majd menni kezdtünk , amerre Ben
magyarázta. Én megbíztam benne, de ők nagyon is kételkedtek , aminek hangot is
adtak.
Dave szemszöge:
-Honnan tudjam, hogy nem versz át és
nem csalogatsz egér csapdába?- kérdeztem kételkedve
-Bíz bennem-fordult hátra amíg válaszolt, majd újra húzni kezdett
-Egyszer már megtörtént, másodjára már nem követem el ugyanazt a hibát.
–jelentettem ki, és az ellenkező irányba indultam, de a kezem után kapott , majd egy icipici szűk lyukba tuszkolt be ő
pedig előttem állt. Ellenkezni akartam, de amint lépések hangját hallottam
csöndbe , mozdulatlanul álltam a
takarásában.
Elővette a telefonját mintha kezelné és lassan nekem dőlt . Nem tetszett a
helyzet , hogy a testűnk így összesimul , de a számomra hirtelen jövő hangok
miatt nem toltam el és nem is szóltam neki.
-Végre téged kerestünk.-mondta neki egy érdes hang , aki Vanessa
magasságának hála, engem nem vett észre.
-Nem látod , hogy nem érek rá?- kérdezte felháborodottan, mire
megszeppent lágy hang követte
-De hát..az édesapád..
-Ne most! Majd megkeresem! –közölte ugyanazon a hangnemen mint az előbb és
még jobban nekem dőlt, majd mikor szerintem elment megfordult , de a köztünk
lévő helyen ( ha még van) nem változtatott, inkább a kezét a nyakam köré
csavarta.
-Szívesen!- suttogta pimasz mosollyal . A karját lehámoztam magamról és a
csípőjénél fogva eltoltam magamtól
-Ez a hála?-húzta a száját
-Te beszélsz háláról?- húztam fel az egyik szemöldökön
közben hátrafelé haladtam, majd az arcát látva nevetve megfordultam , de nem
hagyott el , követni kezdett.
-Az egészről semmit nem tudsz!-csattant ki
-Nem is akarok. Becsaptál, átbasztál..szerinted ezek után
még érdekelni fog?
-Csak hallgass meg. –kérlelte és a kezemért nyúlt, de az
érintését egy könnyed mozdulattal leráztam és a tempón gyorsítottam, de ő ezek
ellenére is a nyomomba volt, akár egy puli kutya.
-Csak egy esélyt adj! –kérlelte
-Minek adjak esélyt?
A barátságnak , amit tökéletesen kihasználtál? Áhh dehogy is. Nem
használtad ki, mert te még mindig a barátom vagy és biztos azért raboltad el a
számomra legfontosabb embereket ! Te mindig tudod mi a jó nekem.-mondtam
gúnyosan az arcán pedig tisztán látszott a szomorúság , de csak megjátssza.
–Mond csak , te adtál esélyt esetleg Lananak? Na és Marry Chrisnek és apának? –
igen tudtam Marryről, mert , ameddig tudtuk tartani a kapcsolatot Chrissel
beszámolt erről az eseményről.
-Akkor adj esélyt egy
kapcsolatnak! Próbálj meg szeretni! Képes vagy rá, mert azt mondják a
gyűlölet a legerősebb érzelem. Erősebben
érzel irántam, mint Lana iránt. –állt elém és a két kezét a mellkasomra tette
én pedig a csuklóját fogva eltoltam és a kezembe tartottam.
-Tévedés…nem gyűlöllek. Megvetlek!-hangsúlyoztam ki- És ne
kérj esélyt, mert engem, csak egyetlen lány érdekel. Megnyugodhatsz nem te vagy
és soha nem leszel , mert engem az a lány nem csapna be és tényleg szeret,
ahogy én őt.
-Én is szeretlek. Szerelmes vagyok beléd-mondta a szemembe
komoly, kissé megrökönyödött arccal, amin kezdtek végigfolyni az eddig
visszatartott könnycseppek.
- Van barátnőm és , csak őt szeretem. Ha ez még igaz is,
amit kétlek, nincs jelentősége. Már neked sincs jelentőséged a szemembe . –mondtam pislogás nélkül, az utolsó szavakat , pedig a füléhez közel hajolva , majd a csuklóját elengedve kikerültem az
összetörést szimulált bestiát és arra mentem, amerre több hangot hallottam, ám még hátulról elkapta a fülemet a halk suttogás , ami egy "Hidd el szűkséged van rám. Kellek neked" volt.
Amikor a hozzánk tartozó beépült emberek hangját hallottam
bátran leütöttem a másikat, de olyan is
volt, mikor mind a kettő észrevett, és egyikük sem a mi oldalunkon állt. Ez
vagy 5ször fordult elő , ilyenkor pedig, maradt a verekedés és cél lövés hála
az övemen csüngő pisztolynak. Nagyobb sérülést nem szereztem, a legsúlyosabb is
, csak egy vágás a ruhámon , amin a kés nem bírt áthatolni. Szerencsére jól
kiképeztek, így mindegyik esetben tudtam, hogy meik mozdulatra mit kell tennem
és , hogy nem szabad reagálnom.
Pont az egyik sarkon álltam, amikor újra ismeretlen hangot
hallottam és mikor elég közel éreztem, kiugorva megragadtam a tarkóját és a
fejét a térdembe vágtam, majd a felém tartott puskát kicsavartam a kezéből és a
társaira néztem, de a vér is megfagyott bennem.
Ben hátulról lefogott
-Épp most sikerült az oldaladra állítanom- förmedt rám a földön fekvő férfira mutatva aki az orrát fogta
-És nekem azt honnan kellet volna tudnom- húztam ki a
szorításából a kezemet majd végignéztem
apámon, aki büszkén nézett lefele, a mellette lévő Chrissen és az izgatott
arcú Lanan. Mindegyikőjük tele volt
sebbel és vérfoltal , egyedül , csak Lana volt ellátva. Legalábbis a sok, szinte az összes látható
bőr felületet takaró gézről ezt vontam le.
-Ne álldogáljunk , induljunk már el!- mondta Chris és
hagytam, hogy Ben vezessen minket, mert mégiscsak jobban ismeri a terepet , mint bármikünk.
-Hogy vagy?-kérdezte meg az ismerős lágy, most mégis remegő
hang.
-Most már jobban. –mondtam, de szerintem ez a kérdés igazán
várhatott volna, ahogy az összes többi is , ami mind a kettőnk fejében
felbukkant.
-Ne arra- szólt meg
az út másik feléből Vanessa.
-Tudom az utat –válaszólt megállás nélkül Ben , akin még
most is volt kalap . Mintha ezzel született volna.
-Lezárták!-kiabált kétségbe esetten, mire megtorpant, és felé
nézve várva a folytatást
-Mégis miért?! Nem hallottam róla-mutatott a fülében lévő kis
fekete fülesre
-Persze, hogy nem. Rájöttek, hogy áruló vagy , ezért
kikapcsolták és mivel az a leggyorsabb út ezért azt és az ahhoz közelieket
lezárták.
-A picsába!- szisszentet fel
-Te ki tudsz vezetni?-kérdezte meg Chris , mire bólintott és
a többiek naiv módon követni kezdték
-Álljatok már meg ! Mégis miért bíztok meg benne? –
kérdeztem meg
- Mert én vagyok az egyetlen esélyed. Szűkséged van rám-
formálta a szavakat és , csak hozzám beszélt, kissé utalva az előtti
beszélgetésünkre. Beletörődve vagy inkább a többségre hallgatva szótlanul követtem , különböző ajtókon és
folyosókon keresztül, majd az egyik pillanatban egymást követve összeestek
körülöttem az emberek , legutoljára pedig én következtem, de még tudatomnál a
nyakamhoz kaptam, ahol apró szúrást éreztem. Homályosan , de kivehető volt a
kábító lövedék.